A kilátás önmagáért beszél
|
Elég nehéz volt összeszedni a bandát, meg a két kocsit, mivel egyéb teendõim miatt a szervezést a srácokra bíztam (nota bene: ezt a hibát ne kövesse el senki!). 4 helyett 5 órakor indultunk el kis kocsinkkal, hogy találkozzunk a kisbusszal, ami kommunikációs problémák miatt kicsit elõbb elindult. Létszámellenõrzés 10 fõ, 8 fiú + 2 lány, hideg sör (nekem mint sofõrnek ásványvíz), padlógáz, a többieknek Hubertus. Inkább nem írom, hányra érkeztünk meg Balatonedericsre, nehogy valaki kiszámolja az átlagsebességet.
A nyaraló nagyon tágas, kényelmesen elfértünk. Kipakolás után felfedeztük a strandot is, és megvadult tinédzserek módjára nekiálltunk iszappal dobálózni.
Este borozgattunk a nyaraló kertjében, aztán bejártuk Edericset. Nem turisztikai szándékkal, hanem mert az ötödik kocsmát találtuk csak nyitva.
Tapolcai bormúzeum
|
Másnap reggel meglátogattuk a közeli pincét, hogy végre minõségi borhoz jussunk. A társaság nagyobb része azonban úgy gondolta, hogy a nap további részében megfelel nekik a strandon kapható változat is, így két srác társaságában vágtam neki az egész napos bortúrának. Szerencsére, a már Kárlovy Varyból ismert, önfeláldozó Dávid ismét elvállalta a sofõrséget.
Utunk elõször Tapolcára vezetett, ahol csónakáztunk egyet a barlangfürdõben. (Jó tanács: mindenképp érdemes csónakos jegyet venni, mert a simával csak a barlang igen kis részét nézhetjük meg.) Nagyon hangulatos volt az út - leszámítva, hogy a mögöttünk evezõ német család a müncheni sörfesztiválon érezte magát, és ehhez megfelelõ hangerõvel társalogtak.
Ez a mi asztalunk...
ez pedig a németeké
|
Eredetileg Nemesgulácsra akartunk menni, hogy megmásszuk a Gulácsot, de amikor betévedtünk Tapolca belvárosába, úgy döntöttünk, hogy inkább sétálunk egyet. Nem bántuk meg: gyönyörû épületeket láttunk, körbesétáltuk a tavat, ami hemzsegett a 4-5 kilós díszhalaktól, majd betértünk egy bormúzeumba is, ahol különleges borokat kóstoltunk. A tó melletti kisvendéglõben ebédeltünk, ahol teljesen normális árak voltak, ráadásul finoman fõztek és a kilátásra sem panaszkodhattunk. Itt is megittunk pár deci bort, amitõl mi egyre jobban, a sofõrünk pedig egyre rosszabbul érezte magát. Alig bírtuk rábeszélni, hogy menjünk még el Badacsonyba, hogy kiderítsük, mire számítsunk a borheteken. Épp csak 2 deci kéknyelûre és a Németh-pince meglátogatására maradt idõnkde beszereztünk pár üveg kimért bort, nehezebb idõkre.
Este két fordulóval értát az egész csapat Badacsonyba - igaz a kocsi 100% fölötti telítettségen üzemelt. Itt aztán belecsaptunk a lecsóba. Két srác azzal sokkolta a pincérlányokat, hogy kólát öntöttek a fehérborba (ez nálunk közkedvelt ital, vidéki néven fut, de Badacsonyban szentségtörésnek számít). A következõ húzás az volt, mikor lenyúlták az egyik sráctól, aki a gyõri APEH-nál dolgozik, az igazolványát, és azzal riogatták a kiszolgálókat. De ennek meg lett a haszna, mert õ utána ingyen kapott bort - vöröset, decis mûanyag pohárban, hogy meg lehessen ismerni. Mi 300 forintos, 2 decis gravírozott üvegpoharakból ittunk.
Sajnos, egy óra körül Eszti a sofõrünk megunta a magyarnótázást és a józanul kevésbé poénos vicceket, ezért hazafuvarozta a társaságot. Négyen a hátsó ülésen úgy éreztük magunkat, mint egy limuzinban - teli borospohár a kezünkben, partihangulat, srácok (a srácok szempontjából: lány, azaz szerény személyem).
A tapolcai barlangfürdõ
|
Kedden már csak a fele csapat ment strandolni, de úgy is fogalmazhatok, hogy 2 fõvel bõvült a kulturtúristák tábora. Áthajóztunk Györökrõl Szigligetre, ahol sétáltunk, ebédeltünk, este a szokásunkhoz híven strandoltunk, aztán otthon bográcsoztunk egyet. Igazi szigetközi paprikás krumplit fõztek a srácok, amihez jól illett a tegnap vásárolt szürkebarát. Ezen a napon új sofõr lépett szolgálatba Lóri személyében, aki oly mértékben fedezte fel az elmúlt napokban a strandbódék borkínálatát, hogy pár napra lemondott az alkoholtartalmú italok fogyasztásáról. Az estét a már jól ismert Sipos pincészet bódéjánál töltöttük. A szomszéd asztalnál ülõ öregúrnak annyira szimpatikusak lettünk, hogy mindenkit meghívott egy deci borra, amit mi nagy duzzogva el is fogadtunk. Szerencsére az új sofõr alkohol nélkül is elég jól érezte magát, így tovább maradtunk. Hajnaltájban a keménymag (4 srác + én) a badacsonyi diszkóban kötött ki. Innen eltulajdonítottunk két poharat mint hordozóeszközt, ugyanis nem tudtuk kellõ gyorsasággal betermelni a tartalmukat.
Tapolca belvárosa
|
Másnap reggel sajnos indultunk haza, a többiek még estig maradtak (ezért sajnos, a takarításról pont lecsúsztunk). A hazafelé vezetõ út jóval tovább tartott, mert 4 óra alvás után jobban kellett koncentrálnom az ébrenmaradásra, mint a vezetésre. Apró trükkök, mint a rendkívül velõspirítós és kávé Borgátán, segítettek, így nem történt semmi baj.
Mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy még pár napot el tudtunk volna így tölteni. Jövõre is szervezünk valami hasonló borozós-túrázós programot belföldre, sõt: ha összejön, még az õszi szünetben is van esély a dologra. Ilyen társaság mellé az ember nem kívánhat mást, csak szép tájat és finom borokat.
Gollowitzer Diána
,
Gyûjtemény
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!