(MTI) - Jelentõs változások történtek Iránban 2013-ban: a mérsékeltnek tartott Haszan Róháni elnökké választása, valamint a Teherán atomprogramjáról szóló genfi megállapodás aláírása is azt jelzi, hogy a hosszú évtizedek óta tartó ellenségeskedés után az iszlám köztársaság valamelyest közeledni próbál a nyugati hatalmakhoz - olvasható az al-Arabíja dubaji székhelyû televíziós társaság országértékelõ jelentésében.
Róháni augusztus elején lépett hivatalba és azóta azon dolgozott az új iráni diplomácia, hogy enyhítsen az ellenséges retorikán és a fagyos nemzetközi kapcsolatokon, amelyek elõdje, Mahmúd Ahmadinezsád elnökségét jellemezték.
Az elõzõ államfõ "támadó, kihívó és vitatott akciói" sokat tettek azért, hogy még a lehetõsége se legyen meg a kiegyensúlyozott nemzetközi kapcsolatok kialakulásának - vélte Madzsid Rafizadeh, az International American Council elemzõközpont Közel-Kelet-szakértõje.
A londoni székhelyû Iráni Tanulmányok Központjának igazgatója, Arsin Adib-Moghaddam elmondta, hogy "a diplomácia olyan mûvészet, amely igényli az empatikus képességek finom használatát, Róháni ezt megértette, Ahmadinezsád pedig nem".
Gary Sick, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács egykori munkatársa szerint Irán és a nyugati hatalmak viszonya már Ahmadinezsád elõtt is javításra szorult, de "háborús retorikájával õ csak tovább rontotta a helyzetet".
Szeptemberben Róháni negyedórás telefonbeszélgetést folytatott Barack Obama amerikai elnökkel, hasonlóra több mint három évtizede, az 1979-es iráni iszlám forradalom óta nem volt példa a két ország vezetõi között.
Az amerikai kormány "keményen próbálkozott és többször is kapcsolatfelvételt kezdeményezett annak érdekében, hogy létrejöjjön a történelmi jelentõségû kézfogás az elnökök között, Róháni azonban - félve az iráni keményvonalas politikusok reakcióitól - nem akart részt venni a genfi csúcstalálkozón - mondta Rafizadeh, hozzátéve: Ali Hamenei ajatolláh, Irán legfõbb vallási és politikai vezetõje jelezte, nem járul hozzá az elnöki kézfogáshoz.
November 24-én, tíz éves szünet után megállapodás született Genfben Teherán vitatott atomprogramjáról az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) öt állandó tagja és Németország, valamint Irán között.
Teherán kötelezettséget vállalt arra, hogy korlátozza atomprogramját és lehetõvé teszi nukleáris létesítményeinek helyszíni ellenõrzését. A hatok csoportja cserében az Irán elleni szankciók "korlátozott, ideiglenes és célzott" enyhítésére tett ígéretet.
Az ideiglenes, hat hónapra szóló egyezség célja, hogy lehetõvé tegye az átfogó és végleges megállapodás elérését.
Egy évtizednyi terméketlen tárgyalások után úgy tûnik, a változás magvait 2013-ban sikerült elvetni. A sikerhez több tényezõ is hozzájárult, például az iráni gazdaság nehéz helyzete és a kulcsszereplõk cserélõdése mindkét oldalon.
"Megérett az idõ a megállapodásra, senki nem akar újabb háborút egy muzulmán országgal és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Washingtonban és Teheránban is egy ésszerûen gondolkozó adminisztráció van hivatalban" - mondta Adib-Moghaddam.
Gary Sick elmondta, hogy a Róháni és Mohamad Dzsavad Zarif új iráni külügyminiszter által elõterjesztetett megegyezés fõbb pontjai nem voltak "sem újak, sem eredetiek". Hasonló alkut ajánlott Washingtonnak 2003 májusában az akkor fõtárgyalóként tevékenykedõ Róháni és az akkor ENSZ-Zarif volt iráni ENSZ-nagykövet.
"Ami valójában megváltozott, hogy tíz évvel ezelõtt George W. Bush volt az Egyesült Államok elnöke, aki háborúkat kezdett és egyáltalán nem érdekelte a megállapodás" - mondta, hozzátéve, hogy "jelenleg ott van Róháni és a diplomáciai megoldást pártoló Obama, mindkét államban olyan vezetés van, amely hajlandó tárgyalni".
A másik fontos tényezõt az iráni gazdaság problémák jelentik - közölte Geneive Abdo, a Stimson Center nevû washingtoni kutatóintézet szakértõje, mondván, "az Ahmadinezsád alatti rossz gazdasági kormányzása miatt a helyzet javítása most kulcsfontosságú a lakosság számára".
"Teherán azért van nehéz helyzetben, mert felhasználta valutatartalékait. Kõolaját ismét a világpiacra kell vinnie, ez azonban csak akkor lehetséges, ha eltörlik a nemzetközi szankciókat" - tette hozzá.
Washington elõször 1979-ben vezetett be szankciókat, azóta pedig számos alkalommal kiterjesztette az iráni kõolaj, földgáz és petrolkémiai szektort sújtó korlátozásokat. A szankciók egyebek mellett az iráni bankszektort és jármûipart is érintik.
Az elemzõk a genfi megállapodás ellenére is aggódnak a jövõ miatt. "Az egyeztetések következõ szakaszában, a fõ kérdések tárgyalásakor megoldhatatlan problémákkal kerülnek szembe" - vélte Rafizadeh.
A szakértõ elmondta, hogy bár az ideiglenes egyezmény homályos megfogalmazásai lehetõvé tették a viszonylag egyszerû és gyors gyõzelmet, "az iráni politikusok között erõs az egyetértés abban, hogy nem mondanak le országuk urándúsításhoz való jogáról". Ennek eredményeképpen pedig a külvilág valószínûleg továbbra is nukleáris fenyegetésként fog Iránra tekinteni.
Rafizadeh szerint az elõrelépés ellenére "lehetetlen áthidalni a szakadékot Teherán és a hatok csoportjának álláspontja között".
Csak idõvel láthatjuk majd, hogy a novemberi megállapodás mosolygó arcai és ünnepélyes kézfogásai ténylegesen a valódi és tartós változás elõfutárai voltak-e. Az elmúlt évben a világ tanúja lehetett Irán óvatos nyitásának, azt azonban még nem tudni, hogy a perzsa állam gyökeresen változtat-e külpolitikai irányvonalán és ezt a másik fél is viszonyozza-e.
A konzervatívok mindkét oldalon aggódnak, a vezetõknek gyorsan és elõvigyázatosan kell lépniük, hogy bizonyítsák, a felek kölcsönösen elõnyös harmóniában is élhetnek egymás mellett.
,
Hírközpont
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!