Ilia MihĂĄly TanĂĄr Ăşr 70 ĂŠves. A kijelentĂľ mondat nem tartalmaz tĂşl sok Ăşj informĂĄciĂłt, hiszen aki ismeri Ăľt, annak nem igen tĂťnik fĂśl rajta az ĂŠvek mĂşlĂĄsa, mĂĄsoknak pedig mindegy az ĂŠvszĂĄm.
Mi tagadĂĄs, nemzedĂŠkem Szegeden vĂŠgzett bĂślcsĂŠszei, azok a hajdani tanĂĄr szakosok, akik mĂŠg arra a hagyomĂĄnyos egyetemre jĂĄrtak, amelyen nem lehetett szakokat vĂĄltogatni, a fĂŠlĂŠv vĂŠgĂŠn vizsgĂĄzni, majd szigorlatozni kellett, szĂłval mi akkoriak, az Ăľ tanĂ­tvĂĄnyai voltunk.
EgĂŠsz pontosan, az ĂśvĂŠi is, hiszen sokan tanĂ­tottak azon a hajdani egyetemen, amely mĂĄra Ăşgy ĂĄtalakult, hogy tĂĄn csak lĂŠpcsĂľhĂĄza ĂŠs folyosĂłi maradtak meg annak, amik akkor voltak, ott az Ady tĂŠri ĂŠpĂźletben.
Akkor persze fiatal volt a TanĂĄr Ăşr is, meg mi is. FĂśltĂťnt nekĂźnk mĂĄr akkor is, vonzĂłdtunk hozzĂĄ, mint mĂĄgneshez a vasreszelĂŠk? VĂĄlaszom hatĂĄrozott ĂŠs egyĂŠrtelmĂť igen. Tudtuk ki Ăľ: szĂ­vesen lĂĄtott tanĂĄrunk.
AzĂłta persze sok vĂ­z lefolyt a TiszĂĄn, manapsĂĄg, mint ĂŠvtizedek Ăłta - kĂśltĂľk, Ă­rĂłk ajĂĄnljĂĄk neki mĂťveiket, folyĂłirat szerkesztĂľk valljĂĄk mesterĂźknek. Ilia MihĂĄly TanĂĄr ĂşrrĂłl ezĂŠrt is ĂŠreznĂŠm illetlensĂŠgnek most itt, nyilvĂĄnosan ĂĄradozni.
SzemĂŠlyisĂŠge, munkĂĄssĂĄga titkĂĄnak megfejtĂŠsĂŠre sem vĂĄllalkoznĂŠk, hiszen az sem tartozik a kĂśzre. Amit mondhatok, az csupĂĄn annyi, hogy kicsit elferdĂ­tve, de SzabĂł Magda egyik regĂŠny cĂ­mĂŠt idĂŠzzem: ĂŠlete sorĂĄn megmaradt Ilia MihĂĄlynak. Mi, hajdani hallgatĂłi ezt ĂŠreztĂźk rĂłla mĂĄr akkor ĂŠs azĂłta is: ahol van, amit csinĂĄl, az valamikĂŠnt kĂśzĂźgy. Nem szĂťken vett irodalmi, mĂŠg kevĂŠsbĂŠ mĂťvĂŠszeti Ăźgy, hanem az IllyĂŠs Gyula ĂĄltal megfogalmazott irodalmi-kĂśzĂźgy.
Mint jĂłval kĂŠsĂľbb megtudtuk, ĂŠvtizedekig levelezett hatĂĄron tĂşli, erdĂŠlyi, vajdasĂĄgi, felvidĂŠki, amerikĂĄs magyarokkal, Ă­rĂłkkal ĂŠs nem csak velĂźk, azokban a vidĂĄm-barakk idĂľkben, amikor mindezt figyeltĂŠk, sĂľt lefigyeltĂŠk. MĂŠgis tette, rendĂźletlenĂźl.
Nem volt hĂľs, azt gondolom ez a szĂł ĂśnmagĂĄval kapcsolatban fĂśl sem ĂśtlĂśtt benne soha, akkor sem, amikor a Brezsnyev-ĂŠrĂĄban visszaadta ĂŠdes gyermeke, a TiszatĂĄj fĂľszerkesztĂŠsĂŠt...
Mit mondhatnĂŠk mĂŠg? JĂł tudni, hogy megĂŠlte ezt a 70 ĂŠvet ĂŠs jelen van. Az Isten ĂŠltesse mĂŠg sokĂĄig.

(trĂĄser)