Ilia Mihály Tanár úr 70 éves. A kijelentő mondat nem tartalmaz túl sok új információt, hiszen aki ismeri őt, annak nem igen tűnik föl rajta az évek múlása, másoknak pedig mindegy az évszám.
Mi tagadás, nemzedékem Szegeden végzett bölcsészei, azok a hajdani tanár szakosok, akik még arra a hagyományos egyetemre jártak, amelyen nem lehetett szakokat váltogatni, a félév végén vizsgázni, majd szigorlatozni kellett, szóval mi akkoriak, az ő tanítványai voltunk.
Egész pontosan, az övéi is, hiszen sokan tanítottak azon a hajdani egyetemen, amely mára úgy átalakult, hogy tán csak lépcsőháza és folyosói maradtak meg annak, amik akkor voltak, ott az Ady téri épületben.
Akkor persze fiatal volt a Tanár úr is, meg mi is. Föltűnt nekünk már akkor is, vonzódtunk hozzá, mint mágneshez a vasreszelék? Válaszom határozott és egyértelmű igen. Tudtuk ki ő: szívesen látott tanárunk.
Azóta persze sok víz lefolyt a Tiszán, manapság, mint évtizedek óta - költők, írók ajánlják neki műveiket, folyóirat szerkesztők vallják mesterüknek. Ilia Mihály Tanár úrról ezért is érezném illetlenségnek most itt, nyilvánosan áradozni.
Személyisége, munkássága titkának megfejtésére sem vállalkoznék, hiszen az sem tartozik a közre. Amit mondhatok, az csupán annyi, hogy kicsit elferdítve, de Szabó Magda egyik regény címét idézzem: élete során megmaradt Ilia Mihálynak. Mi, hajdani hallgatói ezt éreztük róla már akkor és azóta is: ahol van, amit csinál, az valamiként közügy. Nem szűken vett irodalmi, még kevésbé művészeti ügy, hanem az Illyés Gyula által megfogalmazott irodalmi-közügy.
Mint jóval később megtudtuk, évtizedekig levelezett határon túli, erdélyi, vajdasági, felvidéki, amerikás magyarokkal, írókkal és nem csak velük, azokban a vidám-barakk időkben, amikor mindezt figyelték, sőt lefigyelték. Mégis tette, rendületlenül.
Nem volt hős, azt gondolom ez a szó önmagával kapcsolatban föl sem ötlött benne soha, akkor sem, amikor a Brezsnyev-érában visszaadta édes gyermeke, a Tiszatáj főszerkesztését...
Mit mondhatnék még? Jó tudni, hogy megélte ezt a 70 évet és jelen van. Az Isten éltesse még sokáig.

(tráser)