(MTI) - KĂŠtszĂĄzhĂşsz ĂŠve, 1792. ĂĄprilis 25-ĂŠn szĂźletett meg FranciaorszĂĄg nemzeti himnusza, a Marseillaise. Az MTVA SajtĂł- ĂŠs FotĂłarchĂ­vumĂĄnak anyaga:

    Bár címe a dél-franciaországi kikötõvárosra utal, a Marseillaise Franciaország keleti határán, Strasbourgban született a forradalom viharos napjaiban. A nemzetgyûlés 1792. április 20-án hadat üzent Ausztriának, és ezzel megkezdõdött a csaknem negyedszázadig tartó európai háborúskodás. A hadszíntérré vált Strasbourg polgármestere négy nappal késõbb egy összejövetelen arra kérte a garnizon egyik mérnökkari századosát, hogy írjon indulót a harcba szálló hadsereg számára. Az amatõr zenész és versfaragó Claude-Joseph Rouget de Lisle (aki nevével ellentétben nem volt nemes, de királypárti nézeteket vallott) még aznap éjszaka, a bankett utáni felfokozott hangulatban papírra vetette a zenét és a szöveget. Alkotása, amelynek a kevéssé frappáns "Harci himnusz Luckner marsall tiszteletére" címet adta, 1792. április 25-én a polgármester szalonjában csendült fel elõször. (A bajor születésû marsall ekkor a rajnai hadsereg parancsnoka, így Rouget felettese volt.) A dal hallatán a város jegyzõje sírva fakadt a lelkesedéstõl, a fiatalok pedig kalapjukat lengetve kiáltozták: Éljen Franciaország! (A jelenetet késõbb elõszeretettel örökítették meg francia festõk.)
    Rouget de Lisle mÝve nyomtatåsban A rajnai hadsereg harci dala címmel jelent meg, de az ekkoriban egymåst kÜvetþ hazafias dalok åradatåban kis híjån a feledÊs homålyåba merßlt. Nyår elejÊn azonban egy Marseille-ben toborzó orvos (Napóleon idejÊn mår tåbornok), Francois Mireur újfent kinyomtatta A hatår menti hadseregek harci dala címmel. A provanszål ÜnkÊntesek meg is tettÊk indulójuknak, Ês ezt harsogtåk, amikor július 30-ån bevonultak Pårizsba; a szåjról szåjra terjedþ dal ezÊrt kapta a La Marseillaise címet.
    A szerzþ nevÊt nem emlegettÊk: a kirålypårti Rouget 1793-ban bÜrtÜnbe kerßlt, Ês Êppen csak elkerßlte a nyaktilót. Amikor kiszabadult, a Marseillaise-t mår nem volt szabad Ênekelni, így szegÊnyen Ês ismeretlenßl halt meg 1836-ban. Hamvai 1915 óta pihennek az Invalidusok dómjåban, a francia nemzet legnagyobbjai kÜzÜtt.
    A Marseillaise-t a kÜztårsasåg III. ÊvÊben, messidor 26-ån (1795. július 14-Ên) nemzeti dallå nyilvånítottåk, de mår a konzulåtus idejÊn betiltottåk, Ês e hagyomåny folytatódott mindkÊt Napóleon csåszårsåga Ês a Bourbonok idejÊn is. Az egymåst våltó rezsimek 1799 Ês 1870 kÜzÜtt Üt dalt is megtettek himnusznak, de ezek egyik sem tudta feledtetni a Marseillaise-t.
    Rouget de Lisle szerzemÊnyÊt ÊnekeltÊk az 1830-as Ês az 1848-as forradalom alatt Ês 1871-ben a Pårizsi Kommßn idejÊn is. 1879-ben újra Franciaorszåg nemzeti himnusza lett, az alkotmånyban 1958 óta szerepel. A Marseillaise szÜvegÊt sokat bíråltåk úgymond kegyetlensÊge Ês vÊrszomja miatt, de a franciåk egy vonåsnyit sem hajlandók våltoztatni rajta. Giscard d'Estaing elnÜk 1974-ben megpróbålta "a nagyobb mÊltósåg" ÊrdekÊben lelassítani tempójåt, de a módosítås akkora vihart kavart, hogy hamarosan visszatÊrtek az 1830-ban szßletett, Hector Berlioz åltal hangszerelt våltozathoz. A Marseillaise eredeti szÜvege hÊt versszakból åll, de kÜzmegegyezÊs szerint hivatalos alkalmakkor csak az elsþ versszakot Ês a refrÊnt Êneklik, ennek kÜvetkezmÊnykÊnt a franciåk tÜbbsÊge is csak eddig ismeri himnuszåt.
    A Marseillaise a forradalmi mozgalmak himnusza is: dallamåra íródott az InternacionålÊ szÜvege 1870-ben, a ma ismert dallam csak 1888-ban szßletett meg. 1917-ben a februåri orosz forradalom utån az orosz szÜvegÝ Marseillaise volt a de facto himnusz, a bolsevik forradalom utån Szovjet-Oroszorszågban is rÜvid ideig pårhuzamosan hasznåltåk az InternacionålÊval.
    A Marseillaise vitathatatlanul a vilåg legismertebb nemzeti himnusza, amelyet szåmtalan zenemÝ idÊz: Robert Schumann A kÊt grånåtos címÝ dalånak vÊgÊbe fonta a Marseillaise-t, Pjotr Iljics Csajkovszkij 1812 címÝ nyitånyåban ezzel jellemezte az Oroszorszågra tåmadó franciåkat, Jacques Offenbach Orfeusz az alvilågban címÝ operettjÊben a låzongó isteneket. Egy nemrÊg szßletett tanulmåny tudomånyosan is kimutatta: a Marseillaise-t lendßletes dallama, Ês az a tÊny, hogy a kÜzÜnsÊg teli tßdþvel Ênekelheti anÊlkßl, hogy elhibåznå, messze a legkÜnnyebben Ênekelhetþ himnusszå teszi.
    A Marseillaise elsþ magyar fordítåsåt 1794-ben Verseghy Ferenc vetette papírra, a "Marsziliai Ênek" a kÜvetkezþ Êvben vådpontkÊnt szerepelt a kÜltþ ellen indított perben. Magyarra azóta is szåmosan ßltettÊk åt, a legelterjedtebb Ês a kÜztudatban meggyÜkeresedett fordítåst (Elþre orszåg nÊpe, harcra) Jankovich Ferenc kÊszítette.