(MTI) - Göncz Árpád volt köztársasági elnök "azonosult az ország minden polgárával", igazi "néppolitikusként" viselkedett minden helyzetben - mondta Kende Péter történész a volt államfõ 90. születésnapja alkalmából a köztársaságról szervezett konferencián pénteken Budapesten.
Rámutatott: "Göncz Árpád neve szorosan összeforrt a harmadik magyar köztársasággal", õ maga pedig "minden szempontból nemcsak méltó, hanem rátermett is volt erre a tisztségre, amelyhez emberi tartás is kell".
A történész egy videobejátszásban arról beszélt, hogy Göncz Árpád 1956-ban veszélyes szerepet vállalt Bibó István államminiszter segítõtársaként, és az ellenzéki memorandum indiai követségre juttatásában is közremûködött, többi között emiatt ítélték életfogytiglani börtönbüntetésre. 1963-ban az általános amnesztiával szabadult, ezután fordítói munkát vállalt, majd drámaíró lett.
Majtényi László alkotmányjogász azt mondta: 1989-1990-ben "volt kapcsolat a magyar történelmi múlt és a jogállam forradalma között", amelyet 1848-tól az 1946-os köztársasági alaptörvényen keresztül az 1989-1990-es alkotmányozásig lehet nyomon követni.
Annak a meggyõzõdésének is hangot adott, hogy a politikai bal- és jobboldal jövõbeni megegyezésével új alkotmány születhet a késõbbiekben. Felhívta a figyelmet arra, hogy "az eltelt húsz évre nem tekinthetünk egyetlen egységként", az elmúlt 20 év története azonban szerinte "alkotmányos rendbe illeszkedett", szemben a mai "hitvallásos alaptörvénnyel".
Ádám Zoltán közgazdász elõadásában úgy látta: a politikai elit a rendszerváltás utáni 20 évben jelentõs eredményeket ért el, de elkövetett sok hibát is. Utalt arra, hogy a 2010-ig tartó gazdasági kormányzás idején "Magyarország nem egy bóvli kategóriába sorolt ország volt", de "nem szeretné a 2010-ig tartó idõszak elitjét sem felmenteni".
Felidézte, hogy a 2010-es választásokon a liberális demokrácia és a baloldal is "elveszítette legitimációját". Ennek egyik okaként említette, hogy a liberális demokrácia nem tudta megoldani a társadalmi problémákat. Véleménye szerint az ország elõzõ vezetése a nagy reformokkal összefüggésben nem gondolta végig azt, hogy azok alkalmazhatóak-e a magyar társadalomban, és "ha súlyos áldozatok árán végrehajtják" õket, fenntarthatóak lesznek-e hosszú távon.
Közlése szerint 2010-ig a hatalomnak nem sikerült megbirkóznia egyebek mellett a gyûlöletbeszéddel és az egyházfinanszírozással összefüggõ problémákkal, és a romákkal kapcsolatos kérdésekre sem tudott adekvát válaszokat adni.
Mink András történész kiemelte: "Trianon egyike azoknak a nagy magyar szakadékoknak, amellyel kapcsolatban a baloldal és jobboldal máig nem tud közmegegyezésre jutni". Emlékeztetett arra, hogy a Trianon utáni antiliberalizmus bizonyos értelemben érthetõ volt, mert "a magyar nemzeti szupremácia" nem fért össze a liberalizmussal", ugyanis utóbbi nem kecsegtette akkor az embereket azzal, hogy a trianoni határok felülbírálhatók.
Megjegyezte: félmilliónyi, a középrétegekhez tartozó magyar menekült Trianon után az anyaországba. Úgy fogalmazott: ezt a réteget "kitették a saját történelmébõl (...), ez egy meghatározó probléma volt", mert Trianon "az akkor létezõ magyar középosztály társadalmi szövetét is darabokra szaggatta. (...) Ezeket az embereket ugyan nem deportálták, de mégis valami jóvátehetetlenül elveszett".
György Péter esztéta úgy fogalmazott: "ahol nincsen társadalom, ott nincs sem otthon, sem nemzet". Annak a meggyõzõdésének adott hangot, hogy "a romakérdés nemzeti sorskérdés", amelyet együtt kell megoldani, emiatt pedig párbeszédet kell folytatniuk a különbözõ politikai erõknek.
A konferencia nyitányaként Gulyás András nagykövet olvasta fel Göncz Árpád köszöntõ sorait.
,
Hírközpont
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!