2. lap. �sszesen 5.
Szigetbõl erõd: a japán haditerv
Kuribajasi a szigetre Ă©rkezĂ©sekor fölismerte, hogy onnan sem neki, sem katonáinak nem lesz visszaÂĂştja. Tisztában volt Ivo Dzsima hadászati jelenÂtõsĂ©gĂ©vel. 1944 kĂ©sõ õszĂ©n megkezdõdött a sziget mĂłdszeres, hatalmas bombázása. LeveÂleiben megĂrta, hogy az egyetlen lehetsĂ©ges kiÂĂşt hazája, szeretett városa elpusztulásának elÂkerĂĽlĂ©sĂ©re az, ha a harcok során, okos Ă©s cĂ©lraÂvezetõ vĂ©delmi taktikával, az amerikai vesztesĂ©Âgeket olyan magas szintre emelik, melyet a közÂvĂ©lemĂ©ny már nem kĂ©pes elviselni. És Ăgy talán az amerikai politikai, katonai vezetĂ©s tárgyalĂłÂasztalhoz ĂĽl.
Tanulmányozni kezdte a Csendes-Ăłceáni hadmĂ»veletek tapasztalatait. MegĂ©rtette, hogy a harc csak akkor Ă©ri el cĂ©lÂját, ha minden egyes katonája támogatja. Sutba kell dobni a dogmákat. Semmi Ă©rtelme a közvetlenĂĽl a parton vezetett banÂzáj-rohamoknak, amit várnak az amerikaiak. ElÂhatározásának lĂ©nyege: nem a cĂ©ltalan halált választva, hanem minĂ©l több ellensĂ©get elpuszÂtĂtva kell a feladatot teljesĂteni.
Kuribajasinak ugyanakkor meg kellett küzdenie igazáért a saját védelmi stratégiájukhoz ragaszkodó tengerészekkel.
Icsimaru altengernagy Ă©s tisztjei csakazĂ©rtis a tengerpartra kĂvánták telepĂteni a vĂ©delmi rendszert, hogy mĂ©g ott visszaverjĂ©k a partra szállĂł amerikai tengerĂ©szgyalogságot. Kuribajasi ezt ellenezte, mondván a katonákat Ă©s az Ă©rtĂ©kes hadianyagot nem szabad a vĂ©delem elsõ vonalában Ă©rtelmetlenĂĽl feláldozni.
Taktikai elképzelései nem voltak elõzmény nélküliek.
Peleliu szigetét hasonló módszerekkel védte szinte az utolsó emberig
Nakagava Kunijó ezredes 11 ezer katonája 1944. szeptember 15.-tõl november 25.-ig, 73 napon keresztül feltartóztatva a háromszoros túlerõvel támadó amerikaiakat. Csak 200 japán élte túl a csatát.
Kuribajasi az alaposan kidolgozott vĂ©delem hĂve volt. Tudta, hogy a partraszállás csak a sziget dĂ©lkeleti partján lehetsĂ©ges, mivel a többi oldalon a korallzátonyok azt nem teszik lehetõvĂ©. A sziget vĂ©delmĂ©t a partvoÂnaltĂłl nĂ©gy-ötszáz mĂ©terrel beljebb Ă©pĂttette ki. UtasĂtást adott a lövegek áthelyezĂ©sĂ©re a magaslatokba, jĂłl álcázott fedezĂ©kekbe. A lövĂ©szárkokat, lövegállásokat, gĂ©ppuskafĂ©szkeÂket, az egĂ©sz vĂ©delmi rendszert, az ĂłvĂłhelyeÂket, vezetĂ©si pontokat, gyĂĽlekezĂ©si helyeket a sziget viszonylag puha tufa kõzetĂ©be vájt alagĂştrendszerrel kötötÂtĂ©k össze.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!