AmĂg a Paradicsomban volt, Ă©s "nem ismerte meg" ĂvĂĄt, valamifĂ©le tetszhalott ĂĄllapotban volt ĂdĂĄm. Az Ăr, hogy "ne unatkozzon" oldalbordĂĄjĂĄbĂłl teremtette neki ĂvĂĄt. A HalĂĄl utĂĄn, affĂ©le tetszhalottkĂ©nt, az Ember vĂĄrja ĂtĂ©letĂ©t. PĂĄlyĂĄjĂĄt megfutotta, vĂ©tkeit elkövette, remĂ©nyeit betöltötte, vagy nem. VĂĄrja ĂtĂ©letĂ©t. MikĂ©nt a kezdetek elĂ”tt. LĂ©gy velĂŒnk irgalmas Urunk!
***
Hihetetlen, pedig velem törtĂ©nt. LĂĄm a szĂv sejtĂ©sei nem tĂ©vednek. NemzedĂ©knyi idĂ”vel korĂĄbban, a kisfiĂș, ha a göndör fĂŒrtĂ» barna lĂĄny szemĂ©be nĂ©zett... de nem is merĂ©szelt Ă” ilyet. Elveszett volna, önvĂ©delembĂ”l sem merĂ©szelte volna, telt ajkait sem vette Ă©szre nyĂltan, csak tudott rĂłluk. Nyaka ĂvĂ©re, blĂșza domborulatĂĄra vĂ©gkĂ©ppen nem tekintett merĂ©szen, mert mĂ©g mi törtĂ©nik, a lĂĄny rĂĄszĂłl, megszĂ©gyenĂtik, fĂ©ny derĂŒl Ă©rzemĂ©nyire, oh irgalom atyja ne hagyj el! Csak a lĂĄny bĂ»vkörĂ©ben izzott, mint verdesĂ” lepke, neki Ă©des fĂ©ny körĂŒl. Nem merĂ©szkedett Ă” közelebb, de a szĂve belĂ©szakadt, ha lĂĄmpĂĄsa elfordult felĂ”le.
Egyszer mĂ©gis megprĂłbĂĄlta, sutĂĄn talĂĄlkĂĄt kĂ©rt, de maga is tudta, ez nem törtĂ©nhet meg. AzutĂĄn a lĂĄny eltĂ»nt lĂĄtĂłkörĂ©bĂ”l, mire fölbukkant ismĂ©t, jegyes menyasszonykĂ©nt. Sok Ă©v mĂșlott el, mĂĄr szĂĄmlĂĄlni is hiĂĄbavalĂł. VĂĄratlan talĂĄlkozĂĄsuk kĂ©szĂŒletlen Ă©rte.
Ugyan egyszerre lĂĄtta a hajdani Ă©s mai nĂ”t, de szĂve mĂĄr nem harangozott odabent, mint hajdanĂĄn. Azt mondta neki az asszony, mĂ©g dĂșs hajĂș, szemĂ©ben mĂ©g ott rejtĂ”zött a vĂ©gtelen: sokat gondolok rĂĄd. Csöndben mondta a szavakat, egyszerĂ»en, termĂ©szetesen. Ă csak bĂĄmult, megfoghatta a kezĂ©t, igyekezett higgadtan beszĂ©lni. De inkĂĄbb nem mondott semmit. Eltelt egy Ă©let.
,
Szines
Hozzïżœszïżœlïżœsok Kedves Olvasïżœ! Jelentkezzen be ïżœs akkor hozzïżœszïżœlhat a tïżœmïżœhoz!