FuttĂĄban leesett a lĂŠpcsĂľn a kisfiĂş, bokĂĄja megdagadt, majdnem sĂ­rva ĂŠrkezett a MamĂĄhoz. Kamasz bĂĄtyja a sĂŠrĂźlĂŠs kapcsĂĄn fĂślidĂŠzi, hogy egyik osztĂĄlytĂĄrsa minap tĂśrĂśtt lĂĄbbal ĂŠrkezett az iskolĂĄba, amire Ăľ lehĂźlyĂŠzte, bĂĄr szerinte Ăśccse csak szimulĂĄl. A kisfiĂş fĂĄjĂłs lĂĄbĂĄrĂłl leveszi a cipĂľt ĂŠs hallgat.
BĂĄtyja fĂślteszi a kemĂŠny kĂŠrdĂŠst: de remĂŠlem, nem bĂľgtĂŠl? CsĂśnd. KĂźlĂśnben mĂĄskor vigyĂĄzz, mert a lĂŠpcsĂľn a nyakad is kitĂśrheted! Majd ismĂŠt elhangzik a kĂŠrdĂŠs, bĂľgtĂŠl? Alig hallhatĂł felelet: nem. JĂłl van ĂścsĂŠm, legalĂĄbb a becsĂźlet megmaradt.


Lehet, hogy a vilĂĄgzene csak elĂľszele volt a kultĂşrĂĄk egyre teljesebb bekeverĂŠsĂŠnek a nagy kondĂŠrba, amit nevezhetĂźnk ĂŠppen globalizĂĄciĂłnak is, de bĂĄrmi mĂĄs is megteszi. Lehet, hogy a kĂ­naiaknak nincs egysĂŠges kultĂşrĂĄjuk, de HomĂŠrosz, Plutarkhos, Petrarca, Boccaccio, Dante, Leonardo, Cervantes, Goethe, PetĂľfi, MadĂĄch, Tolsztoj, Th Mann, Ottlik, MĂĄrai mĂĄr aligha lesz ĂśrĂśksĂŠg Pekingben. Halhatatlanjaink visszahĂşzĂłdnak az eurĂłpai elit tulajdonĂĄba, amĂ­g Ăľrzik azok is...


TalĂĄn Bach, Mozart zenĂŠjĂŠt, a LeonardĂłhoz mĂŠrhetĂľ festĂľk mĂťveit ĂĄtveszi a mĂĄr formĂĄlĂłdĂł Ăşj vilĂĄg, bĂĄr ne feledjĂźk "a nagy kulturĂĄlis forradalom" idejĂŠn, a 60-as ĂŠvek vĂŠgĂŠn megalĂĄztĂĄk ĂŠs meggyĂśtĂśrtĂŠk a kĂ­nai zongora-mĂťvĂŠszeszeket! KezĂŠt tĂśrtĂŠk nem egynek.
A legújabb újvilág ázsiai fõbérlõi számbeli fölényüknél fogva is meghatározók. Nem õk õrzik a régi európai mûvészek örökségét. De mind jobban érzõdik: tömegeknek itt se kell! A Világ persze véget nem ér, csak új korszakanyílik. Útja ezúttal is Isten titka.