3. lap. �sszesen 5.
Stromfeld Aurél
Német eredetû értelmiségi családban harmadik gyermekként született. 1896-ban végzett a Ludovika Akadémián és 1902-ben a bécsi Hadiiskolát is elvégezte. Az I. Világháborúban több (olasz, orosz, szerb) fronton is szolgált. 1918-ban ezredesként a Ludovika Akadémia parancsnoka lett. 1918-ban belépett az MSZDP-be. A Tanácsköztársaság idején a Magyar Vörös Hadsereg vezérkari fõnökének nevezték ki, 1919 májusától. Jelentõs szerepe volt a hadsereg megszervezésében, majd az Északi hadjáratként ismertté vált, csehek ellen irányuló ellentámadás megtervezésében illetve végrehajtásában. Ellenezte, hogy az antant követelésére feladják az elfoglalt területeket, ezért lemondott. Még az év augusztusában, a Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták, 1920-ban 2 év 9 hónapnyi börtönbüntetésre ítélték, rendfokozatától és nyugdíjától megfosztották. 1921-ben szabadult.
1923-ban egy állítólagos kommunista összeesküvés gyanújával vizsgálati fogságban tartották, élete végéig megõrizte kapcsolatát az MSZDP-vel és az illegális Kommunista Párttal.
Miután Stromfeld volt az a katonai vezetõ, aki kitartott a „honvédõ háború" koncepciója mellett, érthetõ volt, hogy ellenezte a visszafoglalt területek feladását. A katona ugyanis egy ilyen politikai lépés támogatásával elárulja elesett bajtársai emlékét. Ezt nem tette meg. Éppen ezért aligha érthetõ, hogy a politikai motívumon kívül, a Horthy rendszernek mely indokai voltak még, egy sikeres honvédõ harci és hadmûveleti tevékenység emlékének degradálásán kívül, amit Stromfeld ellen felhozhattak. Stromfeld ugyanis a kor egyik legjobban képzett, komoly harci, hadmûveleti tapasztalatokkal rendelkezõ vezérkari tisztje volt. Korántsem véletlen, hogy a K. u K, hadsereg leszerelt tisztjei követték az új hadseregbe.
Hajdú Tibor történészt idézve (A tanácsköztársaság mai szemmel. Történelem az iskolában): „A román, majd az ezt követõ csehszlovák támadás után mind gyakoribbá váltak az ellenforradalmi szervezkedések, megmozdulások és a „vörös terror", amely törvénytelen kivégzésekkel is járt, továbbá semmi konkrét cselekménnyel nem vádolt „burzsoák" túszul ejtésével. Betiltották a polgári demokratikus sajtót is. Májusban és júniusban a vörös terrornak több száz halottja volt, bár mértéke ekkor sem haladta meg az 1918. novemberi vagy 1919. õszi „rendcsinálásokét". Az addig a forradalommal rokonszenvezõ mûvészek, tudósok többsége hátat fordított a politikának. A szociáldemokraták és kommunisták együttmûködése viszont ha nem is zavartalan, de jó volt egészen június közepéig.
Konzervatív vagy mérsékelten szociális világnézete ellenére kitartott viszont a tanácsköztársaság háborúja mellett a tiszti kar nagyobb fele. Ezt indokolhatná a honvédelmi küzdelem objektíve hazai jellege önmagában is, de nem maradt hatás nélkül Böhm Vilmos fõparancsnok és a hadügyi népbiztosok törõdése a tisztikar érdekeivel és érzelmeivel.
Szerepük a „vörös háborúban" nem akadályozta meg, hogy - kivéve a „legkompromittáltabbakat" mint Stromfeld, Tombor Jenõ és Kerekess József ezredesek - jónéhányan közülük tábornokok, miniszterek legyenek a második világháború elõtt és alatt. Sajátos életútjuk semmilyen sémába nem illett bele - s ez a második eltorzított eleme a tanácsköztársaság tanításának, a tankönyvek, de még néhány tudományos munka is a mûfajban szokatlan anonim hadtörténetírást mûvelt, s akit említettek Julier Ferenc és Werth Henrik.
A gyõztes csatákat lelkesen méltatták - többnyire a gyõztes nevének említése nélkül. Pedig e hadjáratnak Stromfeld és közvetlen munkatársai: Andorka Rudolf és Lakatos Géza mellett jeles parancsnokai voltak Békési Béla alezredes, Ferjentsik Ottó alezredes, Rab Ákos alezredes, Bengyel Sándor százados, Gayer Jenõ báró alezredes, Gorondy-Novák Elemér, Náday István - és persze Werth Henrik késõbbi vezérezredesek. Az utóbbinak, mint Sztójay Dömének is, szerepe valóban ellentmondásos, de miért lenne ez akadálya tevékenységük objektív elemzésének?"
Végigolvasva a névsort és a haditetteket, bátran állíthatjuk, ha Stromfeld nem válik elvhû szociáldemokratává, hanem opportunista módon behódol Horthynak, példátlan katonai tekintélyével, felkészültségével és tehetségével a minden bizonnyal Magyar Királyi Honvéd Vezérkar fõnökekévé válhatott volna, merthogy messze fölötte állt ennek a garnitúrának.
Ha emigrál, talán ott van a spanyol polgárháborúban, és ma senki sem tudná, hogy ki volt Zalka Máté. Taníthatta volna a szovjet Vörös Hadsereg késõbbi gyõzedelmes marsalljait - Zsukovot, Vasziljevszkijt, Rokoszovszkijt, Malinovszkijt, Konyevet, Vatutyint, Tolbuhint és Rotmisztrovot, a hozzá hasonlóan kimagasló tehetségû - és hasonló indíttatású - egykori cári vezérkari ezredes, Saposnyikov marsall oldalán. Legvalószínûbb, persze, hogy együtt löveti fõbe Sztálin 1938-ban Tuhacsevszkij, Jegorov, Jakír és Bljuher marsallokkal.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Pógár 2009 June 28, Sunday, 18:08:27
Hát azért ezt a bolseviznust más szempontokból is érdemes megnézni! A nagyon gyermeteg magyar komancsok mért nem olvassák ezt? Miért nem kell Stromfeld sem a szociknak, sem a szocdemeknek?