Vagyis egy kutatócsapat kipróbálhatja, hogy el lehet-e nyeletni a felmelegedést okozó légköri széndioxid egy részét az óceánokkal, nagy mennyiségû vasszulfát felhasználásával.
Annette Schavan német kutatásügyi miniszter bejelentette, hogy a szakértõi vizsgálat alapján nem látja tudományos vagy jogi akadályát az úgynevezett LOHAFEX kísérletnek.
A kísérlet keretében egy német kutatóhajóról vasszulfátot öntenek az Atlanti-óceánba, hogy fokozzák a növényi plankton fejlõdését. Az elmélet szerint ha a fitoplankton robbanásszerûen elszaporodik, akkor csökkenti a levegõ széndioxid-tartalmát, minthogy a fotoszintézis közben széndioxidot vesz fel.
A LOHAFEX kísérletet a Polarstern hajó fedélzetérõl hajtják végre német és indiai tudósok az Atlanti-óceán egy közelebbrõl meg nem nevezett, déli területén. Ott egy 300 négyzetkilométernyi vízfelületen 6 tonna vasszulfátot szórnak szét, és utána megfigyelik az eredményeket.
Az eljárást ellenzõ környezetvédõk attól tartanak, hogy az ilyen beavatkozás katasztrofális következményekkel járhat. Fokozhatja például a tenger savasságát, vagy az algák elszaporodásához vezethet, ami viszont a tengervíz oxigéntartalmának csökkenését okozza.
A német expedíció vezetõi azzal védekeznek, hogy a "megtrágyázandó" tengerfelület sokkal kisebb, mint egy-egy jéghegy olvadásakor keletkezõ vízfolt, amely szintén sok vasszulfátot tartalmaz.
A kísérlettel kapcsolatban a német kormányon belül sincs egyetértés. A német környezetvédelmi minisztérium korábban a kísérlet azonnali leállítását követelte, majd hétfõn, az engedélyezés bejelentése után nyilatkozatban bírálta a kutatási minisztérium döntését. A berlini környezetvédelmi minisztérium szerint a kísérlet ellenkezik a biodiverzitásról szóló ENSZ-konvencióval.
A nézeteltérés nemcsak szakmai kérdés. Koalíciós feszültséghez is vezetett, minthogy a környezetvédelmi miniszter szociáldemokrata, a kutatási tárca vezetõje pedig kereszténydemokrata.
A bolygóméretû klímavédelmi beavatkozás ötleteit régebben fantazmagóriának vagy õrültségnek tartották. Az utóbbi idõben azonban sokan kezdnek más szemmel nézni rájuk, miután a világ államai nem képesek politikai megállapodásra jutni az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésérõl.
Az ötletek között szerepel például az, hogy kénrészecskéket szórnának szét a légkör felsõ rétegében, amelyek visszavernék a Földre beesõ napsugárzás egy részét, vagy óriási tükröket állítanának Föld körüli pályára ugyanebbõl a célból.
Sok tudós azt mondja, hogy ha az emberiség az okot nem képes megszüntetni (a széndioxidnak a levegõbe bocsátását), akkor végsõ eszközként próbálja meg bolygó méretû beavatkozással csökkenteni a negatív hatást.
A klímavédõk viszont attól tartanak, hogy az ilyen megoldások elterelik a figyelmet az okról, és azt a hamis illúziót keltik, hogy nincs is szükség megváltoztatni azt az emberi tevékenységet, amely az üvegházhatású gázok levegõbe kerülését okozza.
|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!