1. lap. �sszesen 4.
Spanyolország és az USA gyarmataKuba szigetét 1492. október 28.-án fedezte fel elsõ útján Kolumbusz Kristóf. Mivel a spanyolok sem aranyat, sem drágaköveket nem találtak, csak 1511-ben létesítettek telepeket. A spanyol uralom ekkor kezdõdött és 1898-ig tartott. Erre az idõszakra a társadalom aránytalan differenciálódása volt jellemzõ. Felfedezték, hogy a sziget éghajlata rendkívül kedvezõ a cukornád és dohánytermeléshez, így a kereskedelem miatt a kevés számú nagyváros felvirágzott, a karibi térség központja lett. Azonban a gazdagság a földmûvesek és behurcolt afrikai rabszolgák kizsákmányolásából származott. Ez a társadalmi réteg a lakosság több, mint felét jelentette.
A XIX. század második felére az Egyesült Államok hatalmas tõkét áramoltatott Kubába, elsõsorban cukornádültetvényekbe és a szivargyártásba fektetve. Az USA akkora hasznot látott a közép-amerikai országokban, hogy meg akart szabadulni a gyarmatosító spanyoloktól, akik a tényleges politikai hatalmat gyakorolták Latin-Amerikában. 1898. február 15.-én a Maine amerikai sorhajó, az amerikaiak állítása szerint spanyol aknától felrobbant és elsüllyedt Havanna kikötõjében. A késõbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy valójában belsõ lõszerraktár robbanás történt. Ez jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy az Egyesült Államok kongresszusa deklarálja Kuba függetlenségét, követelje a spanyol csapatok kivonását, és meghatalmazást adjon az elnöknek, hogy fegyveres erõk bevetésével szerezzen érvényt ezen követeléseknek. A háború 1898. április 24.-én tört ki és elsöprõ amerikai gyõzelmek - többek között a spanyol flotta Santiago de Cuba kikötõjénél történt megsemmisítése, melyet a modern kori történelem elsõ, páncélos hadihajók közötti tengeri ütközeteként tartanak nyilván - után a sziget 1898 decemberében hivatalosan is, a spanyol-amerikai 1898-as párizsi békeszerzõdés értelmében, az USA védnöksége lett. Önálló köztársasággá alakult, de alkotmánya szerint az Egyesült Államoknak joga volt beavatkozásra, Kuba pénzügyeinek és külügyeinek felügyeletére.
Kuba tehát „független" lett: a századfordulón az Egyesült Államok gyõztesként szállta meg, újabb befektetéseivel és építkezéseivel végképp gazdasági függõségbe taszítva az országot.
Az amerikaiak a Las Vegas - Miami tengely folytatásaként Havannát egyre inkább a szórakoztatóipar és az idegenforgalom központjává alakították, és a lázas építkezések százezerszámra csalogatták ide az elmaradott vidéki területek nincstelenjeit. A közbiztonság megromlott, a bûnözés és a korrupció elképesztõ méreteket öltött. A társadalmi olló még inkább szétnyílt: a földmûvesek és a városi szegények nyomorogtak és éheztek, a gazdag külföldi tõkések, a turisták és a hazai burzsoázia elképesztõ luxusban élt.
Kuba a 20. század elsõ felében az Egyesült Államok szerzõdésben kikényszerített katonai gyámsága alatt is állt. Katonai támaszpont céljára bérbe vette Guantanamót, amely szerzõdést csak mindkét fél egyetértésével lehet felmondani. Emellett a kubai mezõgazdasági földterület többsége amerikai monopóliumok tulajdonban volt, ahogy a kubai kulcsiparágak - olajfinomítás, cukor, rum, dohány - is. Ráadásul 1959-ig Kuba az Egyesült Államok, a maffia, a Cosa Nostra által irányított mulatónegyede, bordélyháza és (fõleg korábban, a szesztilalom idején) kocsmája volt.
A kereskedelmet teljesen kisajátította az USA, a cukornád ültetvények 85% -a és a 252 cukor-gyár közül 187 amerikai tõkések tulajdonában volt. USA monopóliumok kezén volt továbbá a villamosenergia-termelés, a bányák és a telekommunikációs hálózatok 90%-a is. Bár az államforma 1902 -ben hivatalosan köztársaság lett, Kuba elnökei valójában az USA bábjai voltak, minden lényeges kérdésben amerikai döntés született. Kuba ismét gyarmattá vált, bár ezúttal leplezetten.
Út a forradalomhozAz1952-ben a kubaiak izgatottan várták a választásokat, amit negyedszer tartottak volna az új alkotmány 1940-es hatályba lépése óta. Fidel Alejandro Castro Ruz, a fiatal ügyvéd, aki ebben az idõben már ismert politikus volt, a polgári Ortodox Párt radikális szárnyának vezetõjeként megragadta az alkalmat: a párt színeiben képviselõjelöltként indult. Kampányában a felelõs kormányzat és a korrupció letörése mellett szállt síkra.
Közeledett a választás napja, Fidel Castrónak pedig jó esélye volt a gyõzelemre. 1952. március 10.-én azonban Fulgencio Batista tábornok, az egykori õrmester katonai puccsot hajtott végre, szétzúzva a kubai demokráciát, a kubai nép reményeit és Fidel politikai elképzeléseit.
A felhalmozódott hatalmas társadalmi és politikai feszültségek forradalmat kívántak: „
Ahhoz, hogy az emberiség kiszabaduljon a nyomorúságából csak egyetlen út vezet: mindent tûzbe és vízbe kell fojtani, míg a poloskák, melyek mások verejtékébõl híztak meg, halomra döglenek. Nincs más út, és nincs más reménység."
Megkezdõdött a felkészülés egy katonai felkelésre, melynek a célja az erkölcsi megtisztulás és a nemzeti méltóság visszaállítása. A Castro vezette, egyszerûen csak „Movimiento"-nak azaz „Mozgalom"-nak nevezett illegális szervezet, megkezdte a harcosok kiképzését. A kiképzés a legnagyobb titokban zajlott. A résztvevõket 15-20 fõs sejtekbe osztották. A sejtek nem tudhattak egymásról, mert a titkosrendõrség és a katonai elhárítás besúgói miatt rendkívül nagy volt a lebukás veszélye.
Castro gyengén felszerelt csapata 1953. július 26.-án, a santiagói karnevál idején a felfordulást kihasználva megtámadta Havanna legnagyobb katonai bázisát, a Moncada laktanyát. A támadás kudarcba fulladt, ennek ellenére ezt az eseményt tekinthetjük a kubai forradalom kezdetének.
A laktanyában szolgáló katonák a felkelõk nagy részét megkínozták, majd tárgyalás nélkül kivégezték. Az életben maradt felkelõk pere nagy nyilvánosság elõtt zajlott. Ez azonban visszaütött: a felkelõk a per során elnyerték a nép szimpátiáját. A vezetõket 13, a közkatonákat 10 évi börtönre ítélték. Castro pere azonban egy santiagoi kórházban, a nyilvánosság teljes kizárásával, egy kórteremben zajlott. Közel négy órán át tartó, az utolsó szó jogán elmondott védõbeszéde, melyet utolsó mondatáról „La historia me absolvera", azaz „A történelem fel fog menteni" címen ismernek, vádirat a Batista rezsim ellen, egyben saját politikai programjának meghirdetése is. Ez a történelmi beszéd titokban elterjedt egész Kubában és szimpatizánsokat szerzett az ettõl kezdve már „Movimiento 26 de Julio"-nak (rövidítve M-26-7), azaz „Július 26.-a Mozgalom"-nak nevezett szervezetnek. Castrót 15 évre ítélték. Népszerûsége megugrott és nemzetközi összefogás alakult ki a moncadisták amnesztiája érdekében. Batista az USA nyomására kénytelen volt kegyelmet hirdetni. A mozgalomhoz azonnal csatlakoztak különbözõ katonai csoportok is, elkezdõdött a pénzgyûjtés és a titkos katonai felkészülés.
Gerillák a Sierra MaestránMiután Fidel Castro 1955-ben elhagyta Kubát, a pénzügyi és a katonai háttér kialakításán kezdett el fáradozni. Kijelentette, hogy nem terrorizmust, hanem forradalmat akar, valamint, hogy expedíciós hadsereget indít Kubába, hogy elûzze Batistát, továbbá bízik abban, hogy a tömegek mellé fognak állni.
Mivel Batista korrupt rendszere egyre kellemetlenebbé vált az USA számára, Fidel Castro jelentõs amerikai segítséget kapott, többek között azt a Granma nevû hajót, mellyel Mexikóból Kubába érkeztek a felkelõk, a CIA által adott pénzbõl vásárolták meg. Castro 82 harcosával 1956. december 2.-án szállt partra Kuba északi partvidékén. A Granma kihajózása azonban rosszul szervezett akciónak bizonyult, így megsemmisítõ vereséget szenvedett a hadoszlop, amely ezután szétszóródott.
A partraszállás ugyan nem érte el azonnal a kitûzött célját, de Fidel Castrónak sikerült elmenekülnie, így 1957-1959 között újjászervezhette a gerillacsapatokat a Sierra Maestra hegyei között létrejött a Felkelõ Hadsereg. 1957.-ben nagy mennyiségben zsákmányoltak fegyvereket a La Plata-i laktanya elleni sikeres akcióban. Castro a Felkelõ Hadsereg rádióadóján, a „Radio Rebelde"-n keresztül szólította fel a kubaiakat, hogy sztrájkkal, munkalassítással aktívan vegyenek részt a harcban.
Castro sikereinek hírére a mérsékelt ellenzék is csatlakozott a mozgalomhoz. 1957 júliusában aláírták a Sierra Maestra-i Nyilatkozatot, melyben Batista lemondását és új választások kiírását követelték. A kormány közben egyre idegesebb lett és egyre agresszívebben lépett fel az ellenzékkel szemben. Castroék közben egy Batista-ellenes erõket tömörítõ egységfront létrehozásán fáradoztak.
Országszerte nõtt Fidel Castro felkelésének a támogatottsága. Batista kénytelen volt egyre nagyobb erõt bevetni a lázadók ellen. Castro ekkor a radikális baloldaliak mellé állt, ezzel megkönnyítette a kommunisták dolgát, akik eddig gondolkoztak, hogy a harc mellé álljanak-e vagy sem, így azonban támogatták Castrot.
1958 márciusában Batista szükségállapotot hirdetett és elhalasztotta a júniusra kiírt választásokat. Erre válaszul Castro totális háborút hirdetett, de ez még nem volt kellõen szervezett, ráadásul Batistának a térség diktátorai szolidaritásból fegyvereket küldtek. Május végén Batista összehangolt támadást indított, de az offenzíva végül kudarcba fulladt. Hiába állt szemben 12000 katonája Castro 1000 gerillájával, a gerillák sokkal jobban ismerték a terepet, ami óriási elõnyt jelentett.
Ezekben a harcokban emelkedett ki Fidel Alejandro Castro Ruz mellett a többi legendás „comandante": az idealista marxista argentin világforradalmár Ernesto "Che" Guevara de la Serna, Fidel öccse és árnyéka, a zseniális szervezõ Raúl Modesto Castro Ruz, a radikális baloldali anarchista Camilo Cienfuegos Gorriarán és a polgári radikális demokrata Huber Matos Benítez.
|< Kezd�
< El�z�
1
2
3
4
K�vetkez� >
Utols� >| 
,
Gyûjtemény
17
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
COMANDANTE 2009 June 26, Friday, 14:33:59
ÉLJEN CASTRO! NE HIGGYETEK A MOCSKOS JOBBOLDALI MÉDIA HAZUGSÁGAINAK, NÉZZÉTEK MEG A COMANDANTE C. FILMET, AMI HITELES ÉS POLITIKAILAG FÜGGETLEN. MA VENEZUELÁBAN ÉS BOLÍVIÁBAN ELVTÁRSAINK ÁLLAMOSÍTJÁK A JENKI ÜZEMEKET, AMIBÕL A NÉP PROFITÁL. ENNYIT A NÉPNYOMORÍTÁSRÓL.
zámbó nikolett 2009 March 07, Saturday, 19:19:24
Te szereted a h2ot mert én igen.
nikike anyának ,apának?????????????????????????????!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
zámbó nikolett 2009 March 07, Saturday, 19:13:49
NÉGYmadár 2009 February 17, Tuesday, 20:43:39
Nathalie Cardone tényleg jó nõ, a muzsika csodajó, no nem ebben a feldolgozásban, hanem amit havannai kocsmákban hallottam, meg mindenütt. Kommunisták ott nincsenek, a nép nem nyomorult,legfeljebb egy kicsit nyomorog, mikor épp nem zenél, táncol, dug, vagy rumor iszik. Most érkeztem vissza, szívom a Kohibát, és (eddig még én sem éreztem ezt sosem) VISSZA AKAROK MENNI. ( Ja: és most kaptam ismétlõ leckét, kogy miféle dolog az a szocializmus)Üdv NÉGYmadár
Pógár 2009 February 16, Monday, 20:14:49
Nekem ebbõl azon kívül, hogy Nathalie Cardone egy nagyon jó, temperamentumos latin nõ, az jött le, hogy a kommunisták: 1. kiválóan tudnak gyártani ideológiát a népnyomorításhoz 2. legfõbb szórakozásuk egymás kiirtása. Isten tartsa meg utóbbi szokásukat!
Peresztegi Csilla 2009 January 22, Thursday, 08:52:06
Én meg most õt irigylem nagyon. Sok helyen jártam már és sosem értettem azokat, akik visszamentek egy-egy országba ahelyett, hogy újakat néztek volna meg. Kuba után éreztem elõször, hogy ide vissza kell jönni, amíg lehet, amíg ilyen, amíg más, mint a többi karibi sziget. Még most is szívesebben mennék Havannába, mint bárhova a Földön...pedig pl. nincs csatornahálózat...
enigma58 2009 January 21, Wednesday, 18:24:48
Irigyellek. Németh Gyuri barátom (alias NéGy vagy Négymadár) éppen most van kint.
Peresztegi Csilla 2009 January 21, Wednesday, 15:53:04
2005 és 2007
Történész 2009 January 16, Friday, 17:48:34
Csilla, te jártál Kubában? Mikor?
csilla 2009 January 10, Saturday, 10:57:28
Még annyit, hogy könnyû ítélkezni és kommunistázni távolról, de annak a forradalomnak az USA nem hagyott más esélyt, csak a szocializmust...Annyira nem nagy ország és gazdaság, hogy Amerika seggében, de mint ellenség úgy maradjon fenn, hogy valaki ne támogassa!
csilla 2009 January 10, Saturday, 10:44:05
Aki volt már Kubában, tudja mirõl beszélek...Ha ez az "agyrém" megszûnik, akkor Kuba is visszaáll majd az újkori "amerika-gyarmatok" közé milliomosok kupijának és casinójának...Mc'donalds-ok lesznek, meg kibaszott neonreklámok mindenhol.. megszûnik az utolsó földi paradicsomok egyike a Földön, ahol a mai napig nem ismerik a RASSZIZMUST, az IRIGYSÉGET és a DEPRESSZIÓT! Magyarországról mennyien mennek el évente? És itt nincs 50 éve tartó gazdasági embargó, meg akkora munkanélküliség, mint ott...Ki volt ez találva nagyon annak idején, csak tényleg Che lett volna az alkalmas arra, hogy végigcsinálja, õ meg nem volt az az irodában ülök és igazgatok fajta...sajnos
alexheart 2009 January 09, Friday, 20:10:33
ha jól értem ezt az írást, a kubai forradalom is felfalta saját gyermekeit, merthogy irányzatai között legfeljebb Che Guevara képviselte az idealista világforradalmi eszmét, amit a Castro fivérek sajátítottak ki, némi amerikai ösztönzésre, és miután sikerült megszabadulniuk Che-tõl, de nem olvasnám ki ebbõl, hogy itt most valamiféle kísérletet tett volna a szerzõ Rákosi pajtás vagy a Castro Ruz-ok rehabilitálására, ha valaki ezt hiszi, vagy vak, vagy süket vagy mindkettõ egyszerre
enigma58 2009 January 09, Friday, 19:27:44
Ezek szerint a prágai tavasz "emberarcú szocializmusa" sem volt lehetséges alternatíva? És a titói önigazgatás eredeti változata? Castro szabad választásokat ígért - amit a M-27-6 smán megnyert volna - mellé földosztást, államosítást és önigazgatást. Ezekbõl semmit sem tartott be.
Demokrata 2009 January 07, Wednesday, 08:08:37
Olyan nem létezik, és nem is lehetséges, hogy demokratikus szocializmus. Ez tény. Ettõl még tény lehet, hogy eredetileg "csak" szabadságharc volt a kubaiaké.
Samsung 2009 January 06, Tuesday, 22:27:28
A magyar emberek meg szerették Rákosit... A mintaállamról meg annyit, százezrek, ha nem milliók menekülnek még most is az országból, ahol most engedélyezik a magánház építést. Ha kihal a nagy forradalmár megszûnik ez az agyrém.
enigma58 2009 January 06, Tuesday, 19:40:52
Csilla! Örülök, hogy megérintett összeállításom. Teljesen igazad van. A szomorú azonban az, hogy Kuba akár a demokratikus szocializmus mintaállama is lehetett volna egy kissé kedvezõbb történelmi szituációban. Hasta siempre!
csilla 2009 January 02, Friday, 21:09:23
"Aquí se queda la clara, la entrañable transparencia, de tu querida presencia Comandante Che Guevara." Jó kis összeállítás, megörültem neki nagyon...gyújtottam is egy gyertyát a kubai forradalom emlékére, mert hívhatjuk akárhogy is a rendszert, amit õk létrehoztak, attól még a kubai emberek szeretik Castrot, szeretik Che-t és imádják a forradalom emlékét! A forradalom maga pedig egy akkor még igencsak új típusú harc, a gerillaharc elsöprõ gyõzelmét hozta és ennek Ernesto Guevara de la Serna volt a szülõatyja.