3. lap. �sszesen 5.
Döntés Bécsben
A komáromi tárgyalások kudarca után mind Magyarország, mind pedig Csehszlovákia lázas diplomáciai tevĂ©kenysĂ©gbe kezdett, hogy a szlovák-magyar államhatárrĂłl folytatott vitában a tĂ©rsĂ©gben ekkor már meghatározĂł erõnek számĂtĂł náci NĂ©metország támogatását megnyerje. A nĂ©metek a SzudĂ©taföld NĂ©metországhoz csatolása esetĂ©n alkalmazott etnikai elvet ugyan a szlovákiai magyar kisebbsĂ©g kapcsán is támogatták, a volt magyar miniszterelnök, Darányi Kálmán által 1938. oktĂłber 14.-Ă©n MĂĽnchenben elõterjesztett kompromisszumos határmĂłdosĂtási javaslatot (ez már nem tartalmazta Pozsony Ă©s Nyitra visszacsatolásának igĂ©nyĂ©t) mĂ©gis tĂşlzĂłnak találták, s a vitás terĂĽleteken tartandĂł esetleges nĂ©pszavazás ötletĂ©t is elvetettĂ©k.
Ribbentrop nĂ©met kĂĽlĂĽgyminiszter Tiso szlovák kormányfõ oktĂłber 19.-i nĂ©metországi látogatása során olyan etnikai elvĂ» határkorrekciĂłt vázolt fel a szlovák kĂĽldöttsĂ©g elõtt, amely ugyan a Darányi javaslatára Ă©pĂĽlt, de Szlovákiának hagyta volna Kassát, Munkácsot Ă©s Ungvárt is. A csehszlovák kormány sorrendben negyedik javaslata, amelyet jegyzĂ©k formájában oktĂłber 22.-Ă©n nyĂşjtottak át a prágai magyar nagykövetnek, ehhez igazodva Pozsony, Nyitra, Kassa, Munkács Ă©s Ungvár kivĂ©telĂ©vel a magyar fĂ©l által kĂ©rt etnikai terĂĽletek visszaadását ajánlotta fel. Mivel azonban a fenti városokhoz (elsõsorban a három keleti városhoz) Magyarország is ragaszkodott, a tárgyalások ismĂ©t megszakadtak. Habár a magyar kormány a döntĂ©s nagyobb legitimitása Ă©rdekĂ©ben a nyugati hatalmak bevonásával szeretett volna döntõbĂráskodást, ettõl Franciaország Ă©s Nagy Britannia is elzárkĂłzott. ĂŤgy Magyarország Ă©s Csehszlovákia NĂ©metország Ă©s Olaszország döntõbĂráskodását kĂ©rte, mĂ©gpedig annak kinyilatkoztatása mellett, hogy döntĂ©sĂĽket magukra nĂ©zve elõzetesen elismerik.
Sajnálatos, és történelmi távlatban a magyarság számára tragikus következményekkel járt, hogy a nyugati hatalmak képmutató távolmaradása miatt a döntést a két fasiszta nagyhatalomnak kellett meghoznia és garantálnia. A döntés meghozatala elõtt a magyar igényeket támogató olasz külügyminiszternek, Cianónak sikerült rávennie a német felet arra, hogy a vitás keleti városokat mégis a magyar fél kapja, cserében viszont az olaszok is elálltak a közös magyar-lengyel határszakasz létrehozásának tervétõl. Ilyen elõzmények után 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-palotában került sor a döntés kihirdetésére. A döntést a német és olasz külügyminiszter a magyar és csehszlovák fél érveinek újbóli meghallgatása után hozták meg. Az autonóm szlovák kormány feje, Tiso nem kapott szót.
Magyarország 11 927 km² nagyságĂş terĂĽletet kapott vissza CsehszlovákiátĂłl, amely terĂĽleten 1 027 450 lakos Ă©lt. Az Ă©rintett terĂĽletek visszacsatolása után vĂ©gzett 1938 decemberi összeĂrás szerint a visszatĂ©rt lakosság 84,4 %-a vallotta magát magyarnak. A vitatott városok közĂĽl Szlovákiában maradt Pozsony Ă©s Nyitra, viszont visszakerĂĽlt az összes jelentõsebb dĂ©l-szlovákiai Ă©s kárpátaljai város: Dunaszerdahely, Galánta, ÉrsekĂşjvár, Komárom, LĂ©va, Losonc, Rimaszombat, RozsnyĂł, Kassa, Ungvár Ă©s Munkács is. Az Ăşj szlovák-magyar államhatár csupán nĂ©hány helyen tĂ©rt el az etnikai határvonaltĂłl. Pozsony Ă©s Nyitra környĂ©kĂ©n jelentõs számĂş magyarság maradt Szlovákia terĂĽletĂ©n, ÉrsekĂşjvár Ă©s VerebĂ©ly, valamint Jolsva Ă©s Kassa környĂ©kĂ©n pedig több szlovák falu kerĂĽlt át Magyarországhoz.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
CsL 2008 November 11, Tuesday, 18:56:33
hála Istennek a történelmi folyamatban minden érthetõvé válik, de szeretik kiragadni onnan az önigazolásul szolgáló dolgokat sokan