DĂśntĂŠs BĂŠcsben

A komĂĄromi tĂĄrgyalĂĄsok kudarca utĂĄn mind MagyarorszĂĄg, mind pedig CsehszlovĂĄkia lĂĄzas diplomĂĄciai tevĂŠkenysĂŠgbe kezdett, hogy a szlovĂĄk-magyar ĂĄllamhatĂĄrrĂłl folytatott vitĂĄban a tĂŠrsĂŠgben ekkor mĂĄr meghatĂĄrozĂł erĂľnek szĂĄmĂ­tĂł nĂĄci NĂŠmetorszĂĄg tĂĄmogatĂĄsĂĄt megnyerje. A nĂŠmetek a SzudĂŠtafĂśld NĂŠmetorszĂĄghoz csatolĂĄsa esetĂŠn alkalmazott etnikai elvet ugyan a szlovĂĄkiai magyar kisebbsĂŠg kapcsĂĄn is tĂĄmogattĂĄk, a volt magyar miniszterelnĂśk, DarĂĄnyi KĂĄlmĂĄn ĂĄltal 1938. oktĂłber 14.-ĂŠn MĂźnchenben elĂľterjesztett kompromisszumos hatĂĄrmĂłdosĂ­tĂĄsi javaslatot (ez mĂĄr nem tartalmazta Pozsony ĂŠs Nyitra visszacsatolĂĄsĂĄnak igĂŠnyĂŠt) mĂŠgis tĂşlzĂłnak talĂĄltĂĄk, s a vitĂĄs terĂźleteken tartandĂł esetleges nĂŠpszavazĂĄs ĂśtletĂŠt is elvetettĂŠk.

Ribbentrop német külügyminiszter Tiso szlovák kormányfõ október 19.-i németországi látogatása során olyan etnikai elvû határkorrekciót vázolt fel a szlovák küldöttség elõtt, amely ugyan a Darányi javaslatára épült, de Szlovákiának hagyta volna Kassát, Munkácsot és Ungvárt is. A csehszlovák kormány sorrendben negyedik javaslata, amelyet jegyzék formájában október 22.-én nyújtottak át a prágai magyar nagykövetnek, ehhez igazodva Pozsony, Nyitra, Kassa, Munkács és Ungvár kivételével a magyar fél által kért etnikai területek visszaadását ajánlotta fel. Mivel azonban a fenti városokhoz (elsõsorban a három keleti városhoz) Magyarország is ragaszkodott, a tárgyalások ismét megszakadtak. Habár a magyar kormány a döntés nagyobb legitimitása érdekében a nyugati hatalmak bevonásával szeretett volna döntõbíráskodást, ettõl Franciaország és Nagy Britannia is elzárkózott. Így Magyarország és Csehszlovákia Németország és Olaszország döntõbíráskodását kérte, mégpedig annak kinyilatkoztatása mellett, hogy döntésüket magukra nézve elõzetesen elismerik.
Sajnålatos, Ês tÜrtÊnelmi tåvlatban a magyarsåg szåmåra tragikus kÜvetkezmÊnyekkel jårt, hogy a nyugati hatalmak kÊpmutató tåvolmaradåsa miatt a dÜntÊst a kÊt fasiszta nagyhatalomnak kellett meghoznia Ês garantålnia. A dÜntÊs meghozatala elþtt a magyar igÊnyeket tåmogató olasz kßlßgyminiszternek, Cianónak sikerßlt råvennie a nÊmet felet arra, hogy a vitås keleti vårosokat mÊgis a magyar fÊl kapja, cserÊben viszont az olaszok is elålltak a kÜzÜs magyar-lengyel hatårszakasz lÊtrehozåsånak tervÊtþl. Ilyen elþzmÊnyek utån 1938. november 2-ån a bÊcsi Belvedere-palotåban kerßlt sor a dÜntÊs kihirdetÊsÊre. A dÜntÊst a nÊmet Ês olasz kßlßgyminiszter a magyar Ês csehszlovåk fÊl Êrveinek újbóli meghallgatåsa utån hoztåk meg.  Az autonóm szlovåk kormåny feje, Tiso nem kapott szót.

MagyarorszĂĄg 11 927 km² nagysĂĄgĂş terĂźletet kapott vissza CsehszlovĂĄkiĂĄtĂłl, amely terĂźleten 1 027 450 lakos ĂŠlt. Az ĂŠrintett terĂźletek visszacsatolĂĄsa utĂĄn vĂŠgzett 1938 decemberi ĂśsszeĂ­rĂĄs szerint a visszatĂŠrt lakossĂĄg 84,4 %-a vallotta magĂĄt magyarnak. A vitatott vĂĄrosok kĂśzĂźl SzlovĂĄkiĂĄban maradt Pozsony ĂŠs Nyitra, viszont visszakerĂźlt az Ăśsszes jelentĂľsebb dĂŠl-szlovĂĄkiai ĂŠs kĂĄrpĂĄtaljai vĂĄros: Dunaszerdahely, GalĂĄnta, ÉrsekĂşjvĂĄr, KomĂĄrom, LĂŠva, Losonc, Rimaszombat, RozsnyĂł, Kassa, UngvĂĄr ĂŠs MunkĂĄcs is. Az Ăşj szlovĂĄk-magyar ĂĄllamhatĂĄr csupĂĄn nĂŠhĂĄny helyen tĂŠrt el az etnikai hatĂĄrvonaltĂłl. Pozsony ĂŠs Nyitra kĂśrnyĂŠkĂŠn jelentĂľs szĂĄmĂş magyarsĂĄg maradt SzlovĂĄkia terĂźletĂŠn, ÉrsekĂşjvĂĄr ĂŠs VerebĂŠly, valamint Jolsva ĂŠs Kassa kĂśrnyĂŠkĂŠn pedig tĂśbb szlovĂĄk falu kerĂźlt ĂĄt MagyarorszĂĄghoz.