Arcképcsarnok |
---|
Kovács Béla a francia nyelv és kultúra terjesztésének szentelte életét, ezért is kaphatta meg a francia állam egyik legrangosabb kitüntetését, az Akadémiai Pálma Rendet és annak is a parancsnoki fokozatát. | |
| |
| |
| |
| |
|
Könyv |
---|
| Hírlevél |
| |
Beszélgetés Novák István főépítésszel
Munkatársunktól
2000 February 08, Tuesday
A Novák István főépítésszel pályájáról, Szegedhez fűződő kapcsolatáról tervekkel, fotókkal teli városházi irodájában beszélgettünk.
|
- Szentesen született, a szegedi
építőipari technikum elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett
építészmérnöki diplomát. Hogyan került vissza az egyetem után
Szegedre?
- Szegedet már középiskolás éveim alatt
nagyon megszerettem, itt voltam először szerelmes. Időközben édesapámék is
átköltöztek ide, így még több szállal kötődtem a városhoz. Minden áron haza
akartam jönni Pécsről, ahol a kötelező egy éves kivitelezői gyakorlatot
töltöttem, ezért apám próbált tájékozódni építész ismerőseitől a lehetőségekről.
A Szegedi Tervező Vállalat (a későbbi DÉLTERV) mellett akkoriban alakult meg a
Csongrád Megyei Tervező Vállalat, a CSOMITERV. Végül az döntött az utóbbi
mellett, hogy a CSOMITERV olyan szolgálati lakást kínált Újszegeden, a Népkert
sor egyik kockaházában, aminek az ablaka a Ligetre nézett. Attól kezdve vallom
magam szegedinek, hogy 1962-ben oda beköltözhettem. A CSOMITERV mellett szólt az
is, hogy ott dolgozott Stampay János bácsi - Rerrich Béla egykori munkatársa -
és Beszédes Kornél, aki óraadó tanárom volt a technikumban, és "dániásként" azok
közé az európai gondolkodású magyar építészek közé tartozott, akik a második
világháború alatt és után évekig Dániában tanulhattak. Ma már világosan látom:
ők ketten roppant fontos szakmai előképek voltak a pályámon. Fiatal építészként
már az első munkáknál szövetséget kötöttem azokkal a társakkal, akikkel együtt
tudtam gondolkodni. Akkoriban mutatták be Szabó István nagyszerű filmjét, az
Álmodozások korát, amelynek főszerepét legjobb barátom, Asztalos Béla játszotta.
A kötelező kivitelezői gyakorlat után ő is Szegedre jött, és itt kapott munkát
Heim Pali, Maár Márton, az Iparművészeti Főiskoláról Kovács Borz Sándor,
Csikszentmihályi Péter, Flamm György és Stefániai Edit. Olyan szellemi műhely
alakult ki, amire már egyetemistaként is nagyon vágytam. Meg akartuk váltani a
világot - akkor még nem tudtuk, mire vállalkozunk. Az a korszak nem a komplex
környezetalakításról és a szép emberi környezetről szólt. Munkáink nem
valósultak meg, csak egy-két torzó maradt ezekből az évekből. Társaim lassan
elfogytak, többen visszamentek Budapestre, volt, aki az alkoholhoz menekült, és
sajnos már sokan nincsenek közöttünk. Mégis azt gondolom, jól jártam, hogy a
CSOMITERV-hez kerültem, mert hasznos iskola volt, és az évek során kialakult a
fiatalokat és az öregeket kiszolgáló nagyszerű társtervező és konstruktőr
csapat. Továbbra is legkedvesebb professzorom, Pogány Frigyes komplex
környezetalakításról vallott gondolatai jegyében szerettem volna dolgozni.
Sohasem az izgatott, hol vannak a gyökereink, sokkal jobban érdekelt, hogy az
épített környezet összhangban legyen a természeti környezettel. Ez ma már
evidencia, de akkoriban kevesebben figyeltek tudatosan is erre. A tárgytól a
városépítészetig hittem a tervezés teljességében. Tudtam, hogy erre egyedül nem
vagyok képes, ezért társakat kerestem, hogy komplex környezetalakításban
gondolkodhassunk. Egész máshonnan indultam, és most is máshol állok, mint
például Makovecz Imréék. Ha már a népi szálakat említem, el kell mondanom,
sokkal jobban hiszek abban, amit például a finn építészek csinálnak, amikor
egyfajta archaikus kultúrát a kornak megfelelően közvetítenek. Makovecz Imre
munkásságát csodálatosnak tartom, de az epigonokét már nem szeretem. Imre
tulajdonképpen mágiát csinál, ha egy tornatermet épít, az is olyan, mint egy
templom. |
N É V J E G
Y |
Novák István
A vidéken élő és alkotó kortárs magyar építőművészek
közül az egyik leggazdagabb és legegységesebb életművet mondhatja magáénak
Szeged Ybl-díjas főépítésze, Novák István. Eddigi pályafutása során közel
kétszáz épületet tervezett. Lakóházait éppúgy szeretik, mint barátságos postáit
és közösségi fórumként is funkcionáló példaértékű aulás iskoláit. Az elmúlt két
évtizedben jellegzetes alföldi települések, Békés, Gyula, Mezőberény, Szentes és
Orosháza városközpontjait álmodta újjá. A szlovákiai Ajnácskő kis magyar
katolikus közössége naponta meríthet erőt abból a csodálatos templomból, amit
ajándékul tervezett nekik. A határainkon túl is jól ismerik az Ópusztaszeri
Nemzeti Történelmi Emlékparkban a Feszty-körkép otthonául szolgáló,
monumentalitásával, egyszerűségével és természetességével ható rotundáját. Novák
István huszonnyolc éven át a szegedi CSOMITERV tervezője, majd vállalati
főépítésze volt, azután 1990-ben önálló építész irodát hozott létre. 1988-tól
Szarvas, 1995-től Szeged főépítésze. Munkásságát az 1983-ban átvett Ybl-díjon
kívül több rangos kitüntetéssel is elismerték, többek között Pro Urbe díjat
kapott Szegeden, az IAKS kölni jubileumi kongresszusán pedig a Baján felépült
Magyarországi Németek Művelődési Központjáért neki ítélték az 1997. évi
példaértékű sport és szabadidős létesítmények nemzetközi építészeti díját.
1998-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen a mestertestület határozata alapján a
szegedi építészek közül elsőként vehette át a DLA (Doktor of Liberal Arts)
mester
fokozatot. | | |
- Milyen feladatokra emlékszik
pályája első szakaszából?
- Érdekes, és talán sorsszerű is, hogy
első feleségemmel első közös díjnyertes pályázatunk a szentesi főtér egyik
épületének terve volt. Politikai döntésre le kellett bontani néhány régi házat,
amelyek helyére újak kerültek. Nemrégiben lapozgattam egy összeállítást a régi
szentesi épületekről, és akkor tudtam meg, hogy a főtér sarkán lebontott
földszintes házat - csodás, míves épület volt - édesapám nagybátyja tervezte.
Évtizedek távlatából is megdöbbentett, hogy a hatvanas évek első felében egy
olyan épületet tüntettem el, amihez családi szálak is fűztek. Nem emlékeztem rá
pontosan, hogy milyen szép ház volt, ezért őszintén mondom, megrendülve láttam a
fotóját. Akkoriban azt hittünk, csupa fantasztikus dolgot csinálunk azzal, hogy
új építészeti környezetet hozunk létre. A lebontott helyén felépült új háznak
voltak persze erényei is, bár akkoriban nagyon látszott épületeimen, hogy
egyetemi neveltetésemből következően funkcionalista vagyok. A hetvenes évek
végén átadott újszegedi oktatási központ azért volt érdekes és emlékezetes
munkám, mert a társművészekkel, a belsőépítész Szekeres Mihállyal és a
szobrászművész T. Nagy Irénkével sikerült "megszelídítenünk" az UNIVÁZ-épületet,
ami valójában homlokzatilag is előregyártott ház volt. Az épületen belül
gipszplasztikával különleges felületeket hoztunk létre, így ritmusa lett a belső
térnek, ami még ma is hangulatos.
- A hetvenes évek végén kapott
megbízást a Feszty-körképet bemutató rotunda megtervezésére is...
- Az építész örök dilemmája, hogy
mennyire azonosuljon a feladattal. Lehet kívülről, csak a funkcióra koncentrálva
tervezni, lehet ideológiát gyártani, és lehet másokét elfogadni. Ennél a
feladatnál a körképet kultúrtörténeti emlékként kezeltem. Szomorú voltam, amikor
egyesek történelmi szemétnek, látszatemléknek nevezve próbálták lejáratni a
körképet, és szerették volna megakadályozni restaurálását. Időleges "sikerüket"
a munkálatok elhúzódása bizonyítja. A gyors, iparosított technikát alkalmazó,
ezért másfél évre tervezett építkezés végül tizenöt évig tartott. Olykor már
annyira elhagyatott volt az épület, hogy madarak raktak benne fészket. Talán ma
is madárház lenne, ha nem kezdik újra a sokszor leállított építkezést. Az akkor
elképzelt múzeumi funkciókat mind ebbe az épületbe helyeztük el, amelynek
megformázása az Alföldön még helyenként fellelhető kunhalmokra utal. Ópusztaszer
számomra mítosz és valóság, és a keresztény kezdetünknek is jelképe. A rotunda
négy lépcsőháza felülnézetben egyenlőszárú keresztet formál, olyat, amilyen a
középkori szeri monostor feltárásánál talált bizánci faragványon látható. Ha ezt
tudták volna az akkori megbízóink, bizonyára el sem kezdődik az építkezés.
Emlékszem, amikor elmondtam az egyik szemlén, hogy a körkép hatását
hangeffektusokkal fogjuk fokozni, és a lódobogás mellett egy szláv nő sikolya is
hallható lesz, Losonczi Pál megjegyezte: nem szabad, mert mit fognak majd szólni
a szomszédaink. Ma szerencsére a lódobogás és a sikoly is hallható, nem tudom,
szláv-e vagy magyar. Az ópusztaszeri skanzen létrehozásánál arra törekedtünk,
hogy az építészeti örökségünkből minél többet megmentsünk, így maradt meg a
szegedi tanya, a makói hagymás gazda háza és a szentesi malom. Az épületek
rendszere, formája magától értetődő, anyaguk is tisztán fogalmazott volt. A
parasztházak több évszázad alatt kialakult életformát tükröznek, kevés
kivételtől eltekintve szegényesek, a maradandóbb anyagból készültek sem
cicomásak. Ebben a környezetkultúrában az egyszerűség dominált.
- A szakember szemével a régi
szegedi épületek közül melyiket tartja a legtöbbre?
- Kis túlzással azt mondhatnám,
számomra a világ egyik legszebb épülete a szegedi városháza. Egy olyan
csodálatos épület, amit talán nem is értékelnek eléggé a szegediek. Tisza Lajos
arra kényszerítette Lechner Ödönt, hogy a Vedres-féle régi városházából
csináljon egy barokk kúriát. Lechner szenzációsan megoldotta a feladatot! Olyan
épületet hozott létre, aminek olyan ritmusa és arányai vannak, mintha örökké itt
állt volna. Ezt meghaladni roppant nehéz. A magyar polgári építészet teljes
keresztmetszete fellelhető Szegeden. A város meghatározó épületei mindig
kísértenek. Ha valaki tüzetesen megnézi a Deák Gimnázium épületét, tömegritmusa
emlékeztet a városházára. Szerettem volna a házgyári lakótelep közepén egy olyan
épületet teremteni, ahová érdemes betérni. Ez lett az első magyar iskola - talán
azóta sem épült másik ilyen -, amiben a rámpákat használva tolókocsival is végig
tudnak menni a mozgáskorlátozottak.
- Nagy szakmai
elismerést jelentett, hogy 1983-ban elsősorban a modellértékű iskolaépületeiért
megkapta az Ybl-díjat.
- Az első iskolám a hódmezővásárhelyi
szakmunkásképző volt, a második pedig az a nyíregyházi iskola, amelyről még
1969-ben, újságíróként azt írta Móricz Virág: milyen szokatlanul szép és elegáns
épület. Nem tagadom, nagyon jólesett, máig őrzöm a cikket. Az az iskola egyik
kedves épületem, akkoriban még Nyíregyházán az egyetlen olyan közösségi tér
volt, ahol a bérletes hangversenyeket is meg lehetett rendezni. Az
iskolatervezési feladataim kapcsán kezdtem foglalkozni többcélú épületek
tervezésével. Mindig közösségi ember voltam, aktívan részt vettem a Magyar
Építőművészek Szövetségének munkájában is, e szervezet révén ismerkedtem meg
azzal a Jeney Lajos vezette iskolatervező gárdával, amely zömmel idősebb
kollégákból állt. Velük beszélgetve, pedagógusok, oktatástechnológusok és
népművelők véleményét is kikérve vált meggyőződésemmé, hogy az iskolának mindig
nevelési, művelődési és sport célokat is szolgáló közösségi épületnek kell
lennie. Ezért törekedtem valamennyi iskolámban többféle rendezvény számára is
megfelelő helyszínt biztosító aulát kialakítani. A nyíregyházi munkámba annyira
beleszerettek a munkaügyi tárca szakemberei, hogy sorozatban kaptam a
felkéréseket iskolatervezésre. Így valósulhattak meg a hetvenes-nyolcvanas
években további iskoláim Kisvárdán, Tatabányán, Pécsett, Kecskeméten, Budapesten
és Kiskunhalason. Óriási dolog, nagy szakmai siker volt, hogy egy kicsi,
B-kategóriás szegedi tervezőcég ilyen megbízásokat kapott. Szegedhez hosszú
ideig egyoldalú szerelem fűzött, sokáig kellett várnom arra, hogy végre itt is
felkérést kapjak egy iskola tervezésére.
- Hogyan kapott megbízást a
szlovákiai Ajnácskő templomának megtervezésére?
- Akik régóta ismernek, tudják, sokáig
meglehetősen bohém fickó voltam, sőt, olykor a bohémságot is túlléptem. Amikor
1983-ban kijutottam az Egyesült Államokba, egyik barátom összehozott Hámos
Lászlóval, aki ma Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója, de már akkor is a
magyarok emberi jogaiért küzdött az Egyesült Államokban. Megdöbbentő hatással
voltak rám a vele folytatott beszélgetések. Azokban a hetekben épp azért
küzdött, hogy az olimpiai bajnok román tornásznő, Nadia Comaneci erdélyi magyar
edzője feleségével együtt megkaphassa az amerikai letelepedési engedélyt. Az
erdélyi és a felvidéki magyarok problémájáról addig nem sokat tudtam, ő
irányította rá figyelmemet. Még amerikai utam előtt jó barátságba kerültem a
Református Újság főszerkesztőjével, Komlós Attila református lelkésszel, az ő
ajánló soraival jutottam el Püskiék New York-i magyar könyvesboltjába. Rengeteg
olyan könyvet elolvastam, amihez idehaza nem juthattam hozzá. "Internacionalista
lelkem" hatalmas pofont kapott, mert feltárult előttem egy egészen más valóság.
Márai naplóival is akkor találkoztam először. Nem tudtam megvenni ezeket a
könyveket, ezért Püskiék kölcsön adták. Így ahelyett, hogy New York fantasztikus
építészetével ismerkedtem volna, napokig olvastam a szobámban. Szíven ütöttek
ezek a problémák, elszégyelltem magam, hogy eddig nem tudtam róluk. Amerikából
hazatérve jobban figyeltem Erdélyre, kisebb-nagyobb küldemények eljuttatásával
sokat tudtunk az ottani magyaroknak segíteni. Később az építészszövetségen
keresztül a falurombolásra is igyekeztünk felhívni a nyugati közvélemény
figyelmét. A rendszerváltás idején Komlós Attila lett a Magyarok
Világszövetségének megbízott főtitkára. Ismerte az épületeimet, ő avatta fel a
szegedi Arany János Általános Iskolát. Ekkor kérdezte meg, lenne-e kedvem egy
templomot tervezni a felvidéki magyaroknak. Életem nagy ajándéka volt ez a
munka. Felvidéken az elmúlt hetvenöt évben nem épült magyar templom. Ajnácskő,
ez az ezerháromszáz lelket számláló, szerencsétlen sorsú szlovákiai magyar
falucska többször hozzákezdett, hogy templomot építsen magának, de mindig
elvitte pénzüket vagy akaratukat a háború, vagy a politikai helyzet. Amikor az
ajnácskői polgármester eljutott a világszövetséghez, kiderült, ahhoz, hogy
támogatókat találjanak az építkezéshez, előbb egy tervre lenne szükségük. Amikor
Komlós Attila kérésére elmentem Ajnácskőre, egészen megrendültem. A Gömörséget
lágy dombok jellemzik, Ajnácskő viszont egy vulkanikus kúpon épült. A tetején
valamikor régen vár állt, és forrásainak köszönhetően fürdőhely volt a múlt
században. Csodálatos látvány volt a téli táj, rögtön láttam, hogy a templomot a
falu közepére kell terveznem. A természeti környezet, a szomszédos települések
árpádkori templomai, a falu lakossága és a katolikus egyház tradíciói
inspiráltak és vezették kezem a tervezőasztalon. Arra törekedtem, hogy
elsősorban helyben található építőanyagokat, téglát és fát használjunk fel. A
gyerekkori szentesi környezet, az erdélyi útjaim élményanyaga is hozzásegített
ahhoz, hogy át tudjam élni az ajnácskőiek helyzetét. Amikor felépült a templom,
úgy éreztem, hogy árpádkori templomokat idéző tömegével, két tornyával, puritán
belső tereivel, hegyekre tekintő és azokat tükröző ablakaival Isten dicsőségét
és egy kis közösség alkotó erejét hirdeti. Azóta a Kárpát-medence másik
szegletébe, Brassóba is terveztem egy templomot, de azt a megrendülést, amit
Ajnácskőn az avatáson éreztem, valószínűleg sohasem fogom többé
átélni.
- Főépítészként milyennek látja a
várost?
- Egyszeri és megismételhetetlen csoda,
ahogyan Szeged a nagyárvíz után újjászületett. Ma is hihetetlen varázzsal
rendelkezik, történelme és a kultúrája benne van a levegőjében. Nekem mindig
örömet okoz, amikor megpillantom Juhász Gyula szobrát a Tisza-parton, ahogy nézi
a folyót. Egy érző embernek ezek az apró élmények sokat jelentenek. Szeged nagy
szerencséje, hogy Lechner Lajos és munkatársai a sugaras-gyűrűs városszerkezetet
kitalálták. A múlt század végén hihetetlenül modernnek számított ez az
elgondolás. Talán kicsit "ráhúzták" a településre, de a városszerkezet
harmonikus szimbiózisba került a Tisza természetes vonalával. Kis túlzással azt
mondhatnám: mágikus értékű. Egyszer éjjel jöttünk haza repülőgéppel
Görögországból, amikor bemondták, hogy Belgrád felett járunk. Letekintve
rendezetlen fényeket láttam. Jöttünk tovább, és egyszercsak megismertem Szeged
fényeit. Csodálatos látvány a körutak-sugárutak hálózata és a Tisza-vonala.
Ennek a városszerkezetnek megőrzését tartom egyik legnagyobb feladatomnak, és
szeretném főépítészként megélni Szeged főutcája, a Kárász utca és környezete
teljes felújítását.
- Milyen terveket szeretne
megvalósítani a következő években?
- A Tisza-part legméltatlanabb
szakaszának tartom a szalámigyár előtti felsővárosi részt. Mivel ott lakom a
Tímár utcában, gyakran kisétálok a folyóhoz, és mindig azon gondolkodom, hogyan
lehetne átformálni. Kitaláltam egy egyszerű megoldást: a partfal kiépítése után,
egy sétányt lehetne, kellene kialakítani a mostani mellvéd tetején. Az így
létrejövő sétány nem kíván tömör mellvédet, hiszen jóval a mértékadó tiszai
vízszint fölött lenne. Ezen túl épületrészek kerülhetnének fölé, sőt a sétány
konzolosan kiszélesedve rámehetne a mederre. Egy új térrendszer jöhetne létre.
Egyúttal éttermet, eszpresszókat, kis galériákat alakíthatnánk ott ki. Készül az
Ifjúsági Ház átalakítási terve, már azt is kitaláltuk, hogyan lehetne egy kis
hídon átmenni a sétányra. Dr. Bartha László polgármester úrnak is tetszik az
elképzelés, remélem, meg is valósul majd. A Tiszával való állandó kapcsolatom
segítette, hogy kitaláljam ezt a megoldást. Van egy régi szlogenünk: Szeged
főutcája a Tisza. Azt gondolom, akkor lehetne valóban a főutcája, ha a
klinikáktól kezdve végig lehetne sétálni a Tisza-parton a Stefánián - az új
sétányon át - a vízisporttelepig. Igyekszem tesztelni az ötletet olyan szegedi
polgárokon, akik szorosabban kötődnek a folyóhoz, a városhoz. Bízom benne, hogy
a munkálatok már 2000 szeptemberében elkezdődnek. Az ember egy módon használhat
a világnak, ha rendbe jön önmagával - mondja Németh László. Én most rendben
vagyok, azonban feleségem - Ildikó - segítsége nélkül nem így lenne. Régi
ismerősként nehéz helyzetemben vele is a Tisza partján találkoztam igazán össze.
Így az első és az utolsó szerelmet is a folyó és a város erősítette. Templomaim,
épületeim ma már Ildikó hitét, arcát és mosolyát őrzik. Reménykedem, hogy talán
örökre.
Hollósi Zsolt Fotó: Veréb
Simon
|
|
Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor egy kattint�ssal nyithat a cikkhez f�rumos t�m�t. |
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!