- Hogyan lett operaénekes?
- GyerekkoromtĂłl kezdve nagyon szerettem Ă©nekelni, gyakran
fellĂ©ptem az iskolai rendezvĂ©nyeken, rĂ©szt vettem országos versenyen, amelyekről
több oklevelet őrzök ma is. Akkoriban mĂ©g nem gondoltam, hogy az Ă©neklĂ©ssel
komolyabban is kellene foglalkoznom, Ă©s szüleim tanácsára közgazdasági iskolát
választottam. A kerületben működött Cseszka Edit vezetĂ©sĂ©vel a neves Tavasz
KĂłrus, amelynek tagja lettem. Edit nĂ©ni hamar Ă©szrevette szĂ©p hangom, s az ő
tanácsára kezdtem komolyan Ă©neket tanulni. Az Ă©rettsĂ©gi után a közgazdasági
egyetem helyett a ZeneakadĂ©miát választottam. Az első felvĂ©telim azonban nem
sikerült, a zenei alapok mĂ©g csiszolásra szorultak. EzĂ©rt jelentkeztem a
KonzervatĂłriumba, ahonnĂ©t SĂk Olga Ă©s Bán Melitta nagyszerű munkájának
köszönhetően kĂ©t Ă©v mĂşlva felvettek az akadĂ©miára.
- Kik voltak a mesterei?
- A ZeneakadĂ©mián öt Ă©ven át Sziklay Erika volt az Ă©nektanárom.
Erikát mindig csodáltam fantasztikus irodalmi Ă©s zenei műveltsĂ©gĂ©Ă©rt. Nála
ismertem Ă©s szerettem meg a dal- Ă©s az oratĂłriumirodalmat. A szegedi Ă©vek alatt
Adorján Ilonka néni csiszolta tovább a technikai tudásom, nagyon sokat
köszönhetek neki. FeltĂ©tlenül szeretnĂ©m megemlĂteni Hamari JĂşliát, akinĂ©l nĂ©hány
kurzuson vettem rĂ©szt Stuttgartban. Tőle tanultam meg, hogyan kell felkĂ©szülnie
egy profi énekesnek egy szerepre. Júlia abban is példát mutatott, hogy
tökĂ©letesen ismerte a teste, a hangja működĂ©sĂ©t, Ă©s mindig maximális
kĂ©szültsĂ©ggel állt ki a szĂnpadra.
- Hogyan került a szegedi operatársulathoz?
- 1984-ben, a diplomakoncertem után Oberfrank Gézától, a Szegedi
Nemzeti SzĂnház akkori zeneigazgatĂłjátĂłl kaptam szerződĂ©st. Első szerepem a
Nabucco FenĂ©nája volt. Misura Zsuzsa Ă©s Gregor JĂłzsef Ă©nekelte a főszerepeket.
Bevallom, kicsit szorongva lĂ©ptem mellĂ©jük, ezt szerencsĂ©re hamar feloldotta
közvetlensĂ©gük Ă©s baráti segĂtsĂ©gük, amely átsegĂtett a kezdeti nehĂ©zsĂ©geken, s
azĂłta is elkĂsĂ©r pályámon.
- Melyek azok a szerepek Ă©s előadások, amelyekre
legszĂvesebben emlĂ©kszik?
- Mint minden mezzoszopránnak, Ăgy nekem is egyik szerepálmom a
Carmen volt. Nagyon örültem, Ă©s persze fĂ©ltem is, amikor talán kissĂ© korán,
1985-ben megkaptam. A Carmen nemcsak a zenei anyag mennyisĂ©ge, hanem a szĂnĂ©szi
feladat nagysága miatt is egyfajta Ă©rettsĂ©get követel. Az akkori Carmenem
tĂşlságosan kislányos, kevĂ©sbĂ© izgalmas nő volt. SzerencsĂ©re majdnem egy
Ă©vtizeddel kĂ©sőbb Ăşjra rám talált a szerep. GalgĂłczy Judittal a MerimĂ©e-novella
alapján dolgoztuk ki a figurát. Ăšgy Ă©rzem ? Ă©s ezt igazolta a közönsĂ©g Ă©s a
kritika is ?, hogy sokkal izgalmasabb, sokszĂnűbb nőt tudtam formálni. Judit
tanácsára még egy flamenco-tanfolyamot is elvégeztem, bár igazi spanyol táncot
nem kellett a darabban lejteni, sokat segĂtett ez a szĂnpadi mozgásban.
Csodálatos dolog számomra, hogy a spanyol emberek mennyire ki tudják magukat
fejezni a tánccal, a testtartással. Ez is rĂ©sze volt a sikernek, de főkĂ©nt
GalgĂłczy Juditnak volt köszönhető, aki tudatosĂtotta bennem, mennyire fontos egy
operaénekes számára is a zenei perfekció mellett a hiteles és természetes
szĂnpadi játĂ©k. Nagyon szĂvesen emlĂ©kszem vissza azokra az estĂ©kre is, amelyeken
kĂ©t egyfelvonásos operát, Sztravinszkij Oedipus RexĂ©t Ă©s egy ma Ă©lő, fiatal
olasz zeneszerző, Marco Tutino La Lupa (A NőstĂ©nyfarkas) cĂmű darabját
játszottuk. MindkĂ©t operát GalgĂłczy Judit rendezte, a kiválĂł zenei betanĂtás Ă©s
irányĂtás Pál Tamás munkája volt. AmĂg az Oedipus Rex fantasztikusan izgalmas,
gyönyörű zene, s ezt egy Ă©rdekes rendezĂ©s erősĂtette, addig a Tutino-darab talán
nem annyira zenei Ă©rtĂ©keivel, mint inkább a nagyon izgalmas szĂnĂ©szi
lehetősĂ©geivel varázsolt feledhetetlen estĂ©ket. Azt hiszem, egyedülállĂł, hogy
valaki egyetlen estĂ©n kĂ©tszer haljon meg a szĂnpadon. Velem ez is megtörtĂ©nt:
Iokaste felakasztja magát, A NőstĂ©nyfarkas hősnőjĂ©t pedig a szerelmi kötelĂ©kből
szabadulni akarĂł veje öli meg.
- Az Oedipus Rexben egy meglepő ?mutatványra" is
vállalkozott...
- A közönsĂ©g azt hitte, hogy a felakasztott Iokaste biztosan egy
statiszta, de Judit kĂ©rĂ©sĂ©re valĂłjában Ă©n lĂłgtam ott minden előadáson. Sajnos az
akasztás nem mindig sikerült kĂ©nyelmesre, olykor bizony nagyon is valĂłságos
fájdalmat Ă©reztem. A kötĂ©len lĂłgva mindig azt mondogattam magamnak: nem fájhat,
hiszen a szerepem szerint már nem is élek. Persze sok-sok szép este volt még,
lehetetlen lenne mind felsorolni. Nagyon szĂvesen emlĂ©kszem azokra az
Aida-előadásokra is, amelyekben Misura Zsuzsa Ă©s Tokody Ilona partnere lehettem,
vagy azokra a Rigoletto-előadásokra, amelyekben Gulyás DĂ©nes volt a mantuai
herceg Ă©s szĂvszorĂtĂł Rigoletto Gyimesi Kálmán vagy Bede Fazekas Csaba. Kedves
előadásom volt az a PillangĂłkisasszony is, amit KerĂ©nyi MiklĂłs Gábor
rendezĂ©sĂ©ben, Kentaur szĂ©p szĂnpadkĂ©pĂ©ben a cĂmszereplő FrankĂł Tünde átĂ©lt,
gyönyörű Ă©neklĂ©se tett emlĂ©kezetessĂ©. Nagyon örülök, hogy ezt a produkciĂłt a
tavasszal ismĂ©t műsorra tűzzük Szegeden, mert Mozart mellett Puccini a kedvenc
zeneszerzőm. Csodálatos dallamaival sohasem tudok betelni, megunhatatlan
számomra a Bohémélet, a Tosca, a Turandot. Kicsit neheztelek is rá amiatt, hogy
a mezzókkal olyan mostohán bánt.
- Ha már Mozartot emlĂtette, több operájában is Ă©nekelt...
- Mozartot a legnagyobb Ă©nektanárnak tartom, az ő szĂłlamai a
legalkalmasabbak arra, hogy rávilágĂtsanak az Ă©nekesek hibáira. Az Ă©nekhang
legjobb karbantartói a Mozart-áriák, nagyon alkalmasak a szép frazeálás
megtanulására, a hang manĂroktĂłl Ă©s rárakĂłdott sallangoktĂłl valĂł
megtisztĂtására. Nem vĂ©letlen, hogy az Ă©nekversenyeken, meghallgatásokon
Mozart-áriákat kérnek. Legkedvesebb Mozart-szerepem Dorabella, de szerettem
Cherubint és élveztem Kovalik Balázs szegedi rendezésében A varázsfuvola második
dámáját is játszani.
- Az előző Ă©vad egyik meglepetĂ©se volt Szegeden Kovalik
Balázs Sevilla, se borbĂ©ly cĂmű produkciĂłja, amelyben Rosinát Ă©nekelte...
- Ez egy roppant különleges produkiĂł, az angol humor elemeiből
Ă©pĂtkező operaparĂłdiának neveznĂ©m. A fizikai, hangi erőnlĂ©tünket egyaránt
alaposan igĂ©nybe vette, mĂ©gis boldog örömmel csináltuk. MindannyiunkbĂłl előjött
a játszani vágyó naiv gyerek, fantasztikus volt érezni, ahogyan a próbák során
naprĂłl napra egyre felszabadultabbak lettünk. Őrült játĂ©kkedv ? amit a komoly
operákban felnőtt embereknek illik elfojtani ? kezdett rajtunk eluralkodni.
Persze ez nem azt jelentette, hogy mindenki magától játszott valamit. Kovalik
Balázs sohasem bĂzza a vĂ©letlenre rendezĂ©seit, gondosan kitalált figuráit
valĂłsĂtottuk meg, mĂ©gis sajátunknak Ă©reztük. Balázs szĂnházát nagyon szeretem,
mert Ăşjszerű, modern, mĂ©gis a zene lĂ©nyegĂ©ből kiindulĂł. Ez a Rossini-rendezĂ©se
is meghökkentő, de Ăşgy gondolom, ilyet is lehet csinálni, mert ettől lesz
izgalmas, változatos az operajátszásunk. Nekünk, operaĂ©nekeseknek
bebizonyĂtotta, hogy kĂ©pesek vagyunk bonyolultabb szĂnĂ©szi feladatok
megoldására, és pusztán a szép éneklés ma már kevés.
- Ăšgy tűnik, szerencsĂ©je volt a rendezőkkel...
- ValĂłban szerencsĂ©s a pályám ebből a szempontbĂłl, Szegeden kiválĂł
rendezőkkel dolgozhattam. A már emlĂtetteken kĂvül sokat köszönhetek Angyal
Máriának, Horváth Zoltánnak, Nagy Viktornak és Békés Andrásnak.
- A karmesterekről se feledkezzünk meg...
- Pályám első öt Ă©vĂ©ben Oberfrank GĂ©za volt a szegedi szĂnház
zeneigazgatĂłja, az ő irányĂtásával roppant igĂ©nyes zenei műhelymunka folyt, az
utĂłbbi Ă©vekben pedig Pál Tamás dirigálásával születtek zeneileg magas szĂnvonalĂş
produkciĂłk. VendĂ©gszereplőkĂ©nt is nagyszerű karmesterekkel dolgozhattam.
- Szegeden kĂvül hol találkozhat Önnel a közönsĂ©g?
- Az utĂłbbi Ă©vekben rendszeresen járt szĂnházunk külföldön, Ăgy
visszatĂ©rő vendĂ©gkĂ©nt ismernek Hollandia szĂnházaiban, Ă©s talán sikerült Verdi
Requiemjével a francia és a spanyol, valamint A sevillai borbéllyal az angol
közönsĂ©g szĂvĂ©be is belopni magunkat. Itthon a koncertpĂłdiumokon találkozhatnak
velem, Ă©s az utĂłbbi időben rendszeres vendĂ©g voltam Győrben, ahol Szuzukit,
Maddalenát, Gertrudist énekeltem. Jelenleg Pécsett is fellépek a Konter László
rendezte Don Carlosban Ebolit Ă©nekelem. Ez a darab idĂ©n nyáron Ăşjra szĂnre kerül
a Bakáts téren, Kerényi Miklós Gábor rendezésében Airizer Csaba, Anatolij
Fokanov és Somogyi Eszter lesznek a partnereim. Eboli régi nagy szerepálmom
volt, Ă©s nagyon örülök, hogy olaszul Ă©s magyarul is kĂ©t különböző rendezĂ©sben is
Ă©nekelhetem. A pĂ©csiektől Carmen szerepĂ©re is felkĂ©rĂ©st kaptam.
- PályakezdĂ©se Ăłta a szegedi operaegyüttes tagja. MiĂ©rt
ilyen hűsĂ©ges?
- Tizenöt Ă©vvel ezelőtt, amikor ide szerződtem, erős társulat
volt, főleg szegedi művĂ©szekkel. Láttam a közönsĂ©g ragaszkodását, szeretetĂ©t, Ă©s
Ă©n is erre Ă©rdemes szegedi művĂ©sz szerettem volna lenni. Mára talán már
sikerült. Bár pesti lány vagyok, mĂ©gis inkább szegedinek vallom magam. Édesanyám
mindig nevet rajtam, amikor Pesten elköszönök, s azt mondom neki: hazamegyek.
RemĂ©lem, ragaszkodásom nem egyoldalĂş, s a szegedi közönsĂ©g is magáénak Ă©rez.
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
Pityu 2013 February 06, Wednesday, 17:08:10
Évi gratulálok a csodás hangodhoz, jó halgatni...