A történészek egy része és a politikusok elõszeretettel kötik meghatározott napokhoz a világtörténelem nagy fordulópontjait. A II. világháború esetében ez sokszor nem is olyan egyszerû.
A harmincas évek elejétõl kirobbant helyi háborúk már elõrevetítették a nagy világégés árnyékát. Ez a háború az emberiség történetének legnagyobb, egyben elsõ valóban globális fegyveres konfliktusa volt. A legtöbb történész szerint 1937. június 7.-én, a japán és kínai csapatok között Peking közelében, a Marco Polo hídnál kitört összecsapásokkal kezdõdött és Japán fegyverletételével, a Sagami-öbölben végzõdött 1945. szeptember 2.-án.
Európában a háború az Anschluss és Csehszlovákia feldarabolásán felbátorodott náci Németország 1939. szeptember 1.-i, Lengyelország elleni támadásával vette kezdetét és 1945. május 8.-án, a megmaradt német haderõk feltétel nélküli kapitulációjával ért véget.
De mi is történt azokban a 63 évvel ezelõtti napokban?
A Vörös Hadsereg 1945. április 16.-án kétmillió katonával, 41 ezer ágyúval, 6 300 harckocsival és 5 ezer repülõgéppel megkezdte Berlin ostromát. Hitler április 29.-én, amikor bunkerébe már a kézifegyverek ropogása is behallatszott, felismerte, hogy itt a vég. Elkészíti politikai végrendeletét. Felszólít a harc végsõkig tartó folytatására, a szövetségesekkel való kapcsolatkeresés miatt árulónak minõsíti és megfosztja minden tisztségétõl Himmlert, és Göringet, leváltja vezérkar fõnökét, s az államfõi hatalmat Dönitz tengernagyra, a német hadiflotta fõparancsnokára ruházza. Másnap, azon a napon, amelyen a szovjet csapatok elfoglalják a Birodalmi Gyûlés épületét, a Reichstagot, fõbe lövi magát. Az amerikai csapatok közben bevonulnak Münchenbe.
Dönitz részleges kapitulációra törekedett nyugaton, miközben folytatni akarta a harcot keleten. Eisenhower azonban elutasítja kezdeményezését. Apránként elkezdõdnek a kapitulációk. Elõször május 4.-én az észak-németországi német erõk teszik le a fegyvert a lüneburgi síkon Montgomery elõtt. Május 7.-én hajnalban Jodl vezérezredes, a Wehrmacht, fõparancsnoksága törzsének fõnöke Eisenhower fõhadiszállásán, Reimsben aláírta a Német Birodalom haderejének feltétel nélküli megadásáról szóló okmányt. A végrehajtásra 48 órát szabtak a szövetségesek.
Bár a berlini helyõrség május 2.-án leteszi a fegyvert, szervezett kapituláció hiányában a Vörös Hadsereg csak május 8.-ára tudja felszámolni az ellenállást, bevenni a romokban heverõ fõvárost.
Miután Sztálin a május 7.-i reimsi okmányt csak a kapituláció elõzetes jegyzõkönyvének tekinti, ragaszkodik a kapitulációnak a német fõvárosban, a szovjet képviselõk jelenlétében történõ aláírásához. Ezért május 9.-én, nulla órai hatállyal Keitel tábornagy a Wermacht, von Friedeburg tengernagy Kriegsmarine valamint Stumff tábornok a Luftwaffe képviseletében, a Berlin melletti Karlshorstban, a szovjet fõhadiszálláson ismét aláírja a Német Birodalom haderejének feltétel nélküli kapitulációját. Az okmányt a Vörös Hadsereg
fõparancsnoksága részérõl Zsukov marsall, a Szovjetunió fegyveres erõi fõparancsnokának helyettese és a szövetséges expedíciós haderõk fõparancsnoka képviseletében Tedder brit légimarsall látta el kézjegyével, Tanúként hitelesítette Spaatz tábornok, az USA hadászati légierejének parancsnoka és de Lattre de Tassigny tábornok, az 1. francia hadsereg parancsnoka.
A háború hivatalos befejezése kissé zavarosra sikerült. Sztálin csak berlini aláírás után akarta közzétenni a hírt. Egy amerikai újságíró azonban megszegte a tilalmat. Így a nyugati szövetségesek az európai gyõzelem napját („V-E day") május 8.-án ünnepelték, míg a Szovjetunió május 9.-én. És ez így van a mai napig.
A II. világháború pusztításairól még ma is nehéz megbízható számokat találni. Az áldozatok számát eltérõen becsülik a történészek. A legvalószínûbb adatok szerint 25 millió katona esett el a frontokon és halt meg a fogolytáborokban. A harcok, bombázások és a nélkülözés következtében legalább 40 millió civil halt meg. Ezen felül a Holocaust 6 millió zsidó áldozatot követelt. Ellentétben a modern kor korábbi háborúival, több civil halt meg, mint katona. Európa történetében még soha nem hajtottak végre olyan méretû módszeres népirtást, mint amilyet a nácik Lengyelország és a Szovjetunió népeivel valamint a zsidósággal szemben elkövettek.
Európa városai romokban hevertek. A közlekedési hálózat, a közszolgáltatások nagy része megsemmisült. A nemzeteknek egy új világot kellett felépíteniük.
A háború kirobbantóinak, a bûnök kiagyalóinak és fõ végrehajtóinak egy része Nürnbergben felelt tetteiért.
Nem kerek évforduló, de nem lehet elégszer felidézni a nácizmus bukását. Örök tanulságul.
,
1
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!
az igazság 2008 May 08, Thursday, 21:08:44
Nem kerek évfordulón is érdemes, mert nem lehet elégszer felidézni a nácizmus bukását. Örök tanulságul.
