N É V J E G
Y |
Polner
Zoltán 1933. január 24-Ă©n született Szegeden.
Felesége: Katona Judit, gyermekei: Tamás és Kinga. A József Attila
Tudományegyetem bölcsĂ©szkarán szerzett magyar szakos diplomát. Ezután nyolc Ă©vig
tanĂtott különböző falusi iskolákban. 1957-58-ban a Szegedi Nemzeti SzĂnház
segĂ©drendezője. 1965-től nyugdĂjba vonulásáig a Csongrád Megyei HĂrlap
ĂşjságĂrĂłja, főmunkatársa, majd a Reggeli DĂ©lvilág kulturális rovatvezetője. Több
Ă©vtizedes gyűjtőmunkája eredmĂ©nyekĂ©nt feltĂ©rkĂ©pezte Csongrád megye nĂ©prajzát,
nĂ©pi hitvilágát. GyűjtĂ©seiből eddig tizenhat könyve jelent meg. Fontosabb
nĂ©prajzi munkái: Föld szülte fáját: Szeged környĂ©ki ráolvasások Ă©s nĂ©pi
imádságok (1978), A TeknyőkaparĂł (1980), Ördöngösök (1984), Jegykendő a
forgĂłszĂ©lben (1987), Sárember (1989), BábakeresztsĂ©g (1986), FöldĂ©desanyám
(1997), Az ember fia a golgotán (1998), GyĂ©kĂ©nyágy, kőpárna (1999).
Verseskötetei: SzigorĂş vallomás (1962), A szĂvetekre bĂzom
(1966), Egyetlen hangszer (1971), Táncoltató (1977), Varázsolások (1981), A
csönd árnyĂ©ka (1988), PapĂrhajĂłk (1998).
| | |
Szegeden születtem 1933. január 24-Ă©n,
polgári családban. A nagyapám Ăłrás- Ă©kszerĂ©sz volt, az Ă©desapám földbirtokos,
gazdálkodĂł, az Ă©desanyám háztartásbeli, kĂ©sőbb, a '40-es Ă©vekben állást vállalt,
TökĂ©letesen beszĂ©lt angolul, nĂ©metül., franciául. Utána jött a háborĂş, apám
elment a frontra és '47-ben, háromévi hadifogság után tért vissza. 1944. március
19. után lejöttem ide, Ă©s beiratkoztam a piarista gimnáziumba, s mivel azt
megszüntettĂ©k vĂ©gül a MĂłra Ferenc gimnáziumba vĂ©geztem '51-ben. Minden
körülmĂ©nyek között szĂnházrendező akartam
lenni.
- Hogyan került kapcsolatba a művĂ©szetekkel Ă©s
azon belül a szĂnházzal?
- A háborĂş vĂ©gĂ©n Gyöngy Pál operett-zeneszerző
rĂ©vĂ©n kerültem kapcsolatba a zenĂ©vel. KĂ©sőbb kĂ©tszer jelentkeztem a
SzĂnművĂ©szeti Főiskolára rendezőnek, de csak szĂnĂ©sznek vettek fel, rendezőnek
nem. De Ă©n nem mentem el szĂnĂ©sznek. VĂ©gül visszajöttem Szegedre Ă©s az egyetemen
elvĂ©geztem a magyar szakot, közben Ă©jjel-nappal a szĂnházban voltam. 1957-ben,
mikor Vaszi Viktor ide lejött, akkor Ă©n már kĂ©t Ă©ve tanĂtottam Pitvaroson, meg
Csanádpalotán, de onnan '57-ben el kellett jönnöm, mert '56-ban ott szavaltam a
"Talpra magyart" Ă©s üldözött a belügyminisztĂ©rium. Ezután felvettek szĂnházba,
Ă©s opera-segĂ©drendezőkĂ©nt dolgoztam egy Ă©vig, majd 1958-ban, Nagy Imre kivĂ©gzĂ©se
után hivattak, hogy mondjak fel, különben az '56-os mĂşltam miatt letartĂłztatnak.
1959-től különböző falvakban tanĂtottam hat Ă©vig. Közben már
Ărtam.
- Hogyan kezdődött a nĂ©prajzi
gyűjtőmunkája?
- A '60-as évek elején kezdtem el
faluszociográfiával foglalkozni. Ekkor találkoztam először babonákkal,
hiedelmekkel. Ezek ihletĂ©sĂ©re Ărtam tizenkĂ©t darab verset, s ezeket elküldtük
Váci Mihálynak Ă©s Ő megjelentette azokat az Ăšj ĂŤrásban. Ezután mĂ©g hat Ă©vig
gyűjtöttem Ferencszálláson, Ă©s Kiszomboron, majd 1965-ben bekerültem a Csongrád
Megyei HĂrlaphoz Ă©s ott dolgoztam kulturális rovatvezetőkĂ©nt, majd
főmunkatárskĂ©nt 27 Ă©vig. Ez idő alatt tovább folytattam a kutatást.
- Csaknem harminc évi kutatómunka során
hatalmas mennyisĂ©gű, anyag halmozĂłdott fel, amiből eddig tizenhat könyv jelent
meg. Mi inspirálta ennyi éven át?
- Az ősmagyarságnak a
kincse az, ami inspirált. Óriási értéknek tekintem a hiedelmeket, meg a népi
imákat. A gyűjtĂ©sek során rádöbbentem a magyarság mĂşltjára, a nyelv szĂ©psĂ©gĂ©re.
Az a legfontosabb! A nyelv Ă©s a magyarság összetartozik. A kutatások alatt ősi
szavakat és képeket találtam és szinte megszállottként kerestem, hogy mi is az a
Szent Iván Ă©j, meg a tűzugrás, meg a szemmel verĂ©s.
- Lehetséges teljes képet adni a népi
hitvilágról?
- A saját véleményem az, hogy a munkából
nagyon keveset vĂ©geztem el. Az lett volna a jĂł, ha belőlem nĂ©gy van egyszerre,
nĂ©gy falut járok Ă©s egy időben kĂ©rdezem ugyanazt. De Ăgy is rengeteg anyagot
szedtem össze.
- Ha jĂłl tudom ezekből a nĂ©prajzi
gyűjtĂ©sekből dokumentumfilmek is kĂ©szültek?
- Igen, a '80-as Ă©vek előtt beállĂtott a TV,
Ă©s összesen kilenc dokumentumfilmet forgattunk. Ezek nyertĂ©k sorra a dĂjakat a
miskolci filmfesztiválokon. A TeknyőkaparĂł volt az első ilyen film.
- Az ĂşjságĂrás Ă©s a nĂ©prajzi
gyűjtőmunka mellett jutott ideje az Ărásra is. Mikor kezdődött költői
pályafutása?
- Az ötvenes Ă©vekben, majd mikor az Ăšj ĂŤrásban
megjelentek az első babona versek. Előtte 1962-ben azonban már megjelent az első
verseskötetem, Ă©s ma már a kilencediknĂ©l tartok. Pongrácz Zoltánnal együtt Ărt
operám - Az utolsó stáció - máig bemutatásra vár.
- Végigtekintve változatos
Ă©letpályáját mi volt Ön számára a legfontosabb?
- Én költő vagyok. A tanári pályámra rendkĂvül
büszkĂ©n tekintek vissza, az ĂşjságĂrás pedig lehetővĂ© tette a gyűjtőmunkát, ami
egy hatalmas ajándĂ©k. Az ĂşjságĂrĂłi munkám emlĂ©kĂ©re adtam ki a Száz beszĂ©lgetĂ©st,
ami nemrégiben jelent meg, és ezután tervezem a második száz beszélgetést, olyan
interjĂşalanyokkal, mint Dajka Margit, Nemeskürty István.
- Min dolgozik
mostanában?
- Nemsokára megjelenik a Csillagok tornácán
cĂmű verseskötetem, valamint az Isten zsámolyánál cĂmű könyvem, ami a szegedi
nĂ©p vallásos ősköltĂ©szetĂ©t mutatja be.
Görög Zsolt
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!