1. lap. �sszesen 2.
NĂ©vjegy Huszár Lajos zeneszerző 1948. szeptember 26-án Szegeden szĂĽletett. 1963-67-ig a zeneművĂ©szeti szakközĂ©piskolában Vántus Istvánnál zeneszerzĂ©st tanult. 1967-73-ig a ZeneakadĂ©mián Szervánszky Endre növendĂ©ke volt. 1975-ben rĂ©szt vett Goffredo Petrassi mesterkurzusán a rĂłmai Accademia di Santa Cecilián. 1973-84-ig a szegedi zeneművĂ©szeti szakközĂ©piskola tanára. 1984-től zongorakĂsĂ©rő a szĂnművĂ©szeti főiskolán, majd a bĂ©kĂ©scsabai zeneművĂ©szeti szakközĂ©piskola tanára. 1989-tĂłl a szegedi konzervatĂłrium tanára, tanszĂ©kvezetője. KĂłrusműveket, dalokat, kamarazenekari Ă©s zongoradarabokat komponál. |
- Mikor és kinek a hatására került komolyabban is kapcsolatba a muzsikával?
- Anyám szeretett magában Ă©nekelgetni, de szorosabb kötődĂ©se nem volt a zenĂ©hez. EnnĂ©l talán fontosabb, hogy hallatlanul Ă©rzĂ©keny, lĂrai termĂ©szete volt. EgĂ©sz családjában ilyen szeretetteljes családi összetartás uralkodott. A családi legendák szerint anyai nagymamám testvĂ©re fuvolázott, s asztalos lĂ©vĂ©n lányai számára kĂ©szĂtett egy hárfát. Nem tudom, mennyire lehetett profi hangszer, de az biztos, hogy a lányai játszottak rajta. Apám egyetemista korában Ă©nekelt az egyetemi kĂłrusban, de nem volt olyan Ă©rzelmi beállĂtottságĂş, mint anyám. KĂ©sőbbi hangszeremmel, a zongorával akkor találkoztam először, amikor Eta nĂ©ni, anyám unokatestvĂ©re - talán egy költözĂ©s miatt - egy ideig nálunk tárolta a sajátját. Elkezdtem rajta pötyögtetni mindenfĂ©le zenĂ©t, amit főkĂ©nt a rádiĂłbĂłl hallhattam. Második osztályos voltam, amikor a szĂĽleim beĂrattak a zeneiskolába, majd amikor zongorázni kezdtem, vettek is egy hangszert. KĂ©t jeles egyĂ©nisĂ©g is tanĂtott a vásárhelyi zeneiskolában, akiknek sokat köszönhetek. A zongoratanárom, Berei LajosnĂ© magánĂ©neket is tanĂtott. Hetedik-nyolcadikos koromban már beállhattam hozzá kĂsĂ©rni az Ă©nekeseket. Ma is jĂłl emlĂ©kszem rá, milyen darabokat kĂsĂ©rtem. Ezek az Ăłrák sorsmeghatározĂł Ă©lmĂ©nyeknek bizonyultak. A másik nagy egyĂ©nisĂ©g Steiner BĂ©la volt, aki Ăłriási pedagĂłgiai tehetsĂ©g volt, s nemcsak az Ă©n jövőmet volt kĂ©pes kijelölni Ă©s előre látni, hanem több kortársamĂ©t is.
- Ő tanácsolta, hogy zeneszerző legyen?
- Azt mondta, menjek el a Szegedi ZeneművĂ©szeti Szakiskolába, majd a ZeneakadĂ©mia zeneszerzĂ©s szakára. NĂ©hány Ă©vvel Szegedre kerĂĽlĂ©sem előtt lett a szakiskola tanára Vántus István, akinek a zeneszerző-növendĂ©ke lettem. JĂłl emlĂ©kszem a felvĂ©telimre, amelyen Vántus mellett ott ĂĽlt a bizottságban Bozay Attila is.
- Vaszy Viktor irányĂtásával azokban az Ă©vekben Ă©lte fĂ©nykorát a szegedi operatársulat. Vántus István hĂvta fel figyelmĂ©t az opera műfajára?
- Nem emlĂ©kszem rá, hogy Vántus arra biztatott volna bennĂĽnket, hogy járjunk operába. Ugyanakkor hallottam rĂłla, hogy akkoriban Ărta egyfelvonásos operáját A három vándort, amit aztán többször is megnĂ©ztem a szĂnházban. A műfaj iránti szimpátiám, a kiindulĂł ösztönzĂ©s talán onnan eredt, hogy mĂ©g általános iskolás koromban láttam Vásárhelyen egy operaelőadást Vaszy dirigálásával. Talán a Nabucco lehetett. A Szegedi Nemzeti SzĂnházban aztán közĂ©piskoláskĂ©nt mindenfĂ©le gyönyörűsĂ©get hallhattam. Életre szĂłlĂł Ă©lmĂ©nyt jelentett, hogy a zene, az Ă©neklĂ©s, a cselekmĂ©ny drámaisága Ă©s a szĂnpadi látvány milyen fantasztikusan tudja egymást erősĂteni Ă©s áthatni. Olyan alapĂ©lmĂ©nyeim voltak Szegeden, mint a BohĂ©mĂ©let. Talán Berdál ValĂ©ria Ă©s RĂ©ti Csaba Ă©nekeltĂ©k a főszerepeket. Vaszy hallatlan ihletettsĂ©gĂ©vel Ă©s agresszivitásával addig nem hagyott bĂ©kĂ©t mĂ©g a másodrendű Ă©nekeseknek sem, amĂg nem csinálták azt, amit ő akart. Felejthetetlen Ă©lmĂ©ny volt Puccini Triptichonjának előadása, katartikus volt megismerkedni ezekkel a művekkel. Nem sok operaelőadást játszottak Szegeden azokban az Ă©vekben nĂ©lkĂĽlem.
- A középiskola után egyenes út vezetett a Zeneakadémiára?
- Igen, bár a JATE nĂ©met-olasz szakára is felvĂ©teliztem, ahová fel is vettek. VĂ©gĂĽl a ZeneakadĂ©miára is felvettek, ezĂ©rt inkább a zeneszerzĂ©s tanszak mellett döntöttem. VĂ©letlen, hogy amikor 1967 jĂşniusában felvĂ©teliztem a ZeneakadĂ©miára, az Operaházban egyik este a Borisz Godunovot játszották, amit Szegeden addig nem mutattak be. Pillanatok alatt rájöttem, ez a darab számomra talán a legnagyobb operai Ă©lmĂ©ny, amit el lehet kĂ©pzelni. A következő este Debussy PellĂ©as Ă©s MĂ©lisande-ját adták, amiről kĂ©sőbb ugyancsak kiderĂĽlt, hogy Ă©letem egyik meghatározĂł Ă©lmĂ©nye. A fővárosi zenei Ă©lettel valĂł találkozásom Ăgy egĂ©szen csodálatos volt. A következő öt Ă©v majdnem minden estĂ©jĂ©t operában vagy koncerteken töltöttem. Az Operaházban is dolgozott egy karmester, akit Vaszy-szerű jelensĂ©gnek Ă©reztem: ErdĂ©lyi MiklĂłs is hallatlanul erős Ă©rzelmi fűtöttsĂ©gű Ă©s drámai töltĂ©sű dirigens volt. A pesti operarepertoár szerencsĂ©sen kiegĂ©szĂtette Ă©s továbbfejlesztette, amit Szegedről ismertem. Bár Szegeden roppant Ă©rdekesek voltak - s ezt ma is nosztalgikusan Ă©s követendő pĂ©ldakĂ©nt kellene emlegetni - Vaszy modern operaprodukciĂłi. Gottfried von Einem operáitĂłl Prokofjev darabjain keresztĂĽl egĂ©szen a szegedi operai modernizmus csĂşcsáig, Hindemith Mathis, a festő cĂmű operájáig. Bárcsak volna ilyen bátor kezdemĂ©nyezĂ©s ma is Magyarországon! Budapesten akkoriban kicsit talán konzervatĂvabb volt az operai repertoár, bár hozzá kell tennem, hogy szinte minden Ă©vben bemutattak egy-egy Ăşj magyar darabot. Ott voltam pĂ©ldául Szokolay Sándor HamletjĂ©nek, Petrovics Emil Bűn Ă©s bűnhődĂ©s cĂmű operájának ősbemutatĂłján is.
|< Kezdďż˝
< El�z�
1
2
K�vetkez� >
Utolsďż˝ >|
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!