- GyermekkorĂĄt az ősi magyar kereskedővĂĄrosban, KomĂĄromban töltötte, amelynek csak jobb parti rĂŠszĂŠt Ă­tĂŠlte MagyarorszĂĄgnak a trianoni bĂŠkediktĂĄtum. Azokban az ĂŠvekben mi befolyĂĄsolta pĂĄlyavĂĄlasztĂĄsĂĄt?

- Elsősorban a gimnĂĄzium, ahol kitűnőre ĂŠrettsĂŠgiztem, ĂŠs amelynek vĂŠgig jĂł tanulĂłja, jĂł sportolĂłja voltam. Egyikünk sem gondolta - sem ĂŠdesapĂĄm, sem ĂŠn -, hogy valamikor majd rĂŠgĂŠsz lesz belőlem. ApĂĄm orvost, mĂŠgpedig sebĂŠszt szeretett volna belőlem faragni, ĂŠn pedig szĂ­nĂŠsz szerettem volna lenni. Abban bĂ­zva mentem az ELTE BölcsĂŠszkarĂĄnak magyar szakĂĄra, hogy utĂĄna majd dramaturg leszek, ĂŠs ĂĄtszivĂĄrgok valamelyik szĂ­nhĂĄzhoz. AlapĂ­tĂłja lettem az Egyetemi SzĂ­npadnak, ahol több szerepet is jĂĄtszottam. Egyszer azonban ĂŠvfolyamtĂĄrsam, BĂĄrdosi JĂĄnos - aki kĂŠsőbb etnogrĂĄfuskĂŠnt a szombathelyi mĂşzeum igazgatĂłja lett - elcsalt LĂĄszlĂł Gyula egyik rĂŠgĂŠszeti előadĂĄsĂĄra. 1951-52-ben mĂĄr tĂşl nehĂŠz ĂŠs zavaros dolognak tűnt az irodalom, akkoriban folyt a DĂŠry-fĂŠle Felelet-vita, JĂłzsef Attila költĂŠszete is nemkĂ­vĂĄnatos volt. LĂĄszlĂł Gyula professzor viszont legjobb formĂĄjĂĄt mutatta, bűvöletes előadĂĄsokat tartott. Akkor mĂŠg nem tudtam, hogy valaha festőművĂŠsznek kĂŠszült, ĂŠs tudomĂĄnyos munkĂĄssĂĄga mellett kivĂĄlĂł grafikus lett. Lenyűgözött, ahogyan egyszerre kĂŠt kĂŠzzel kĂŠt különböző ĂĄbrĂĄt rajzolt a tĂĄblĂĄra. A nĂŠpvĂĄndorlĂĄs korĂĄnak művĂŠszetĂŠről beszĂŠlt, röpködtek előadĂĄsĂĄban az ismeretlen kifejezĂŠsek. Akkor mĂŠg fogalmam sem volt, mi a különbsĂŠg a szkĂ­tĂĄk, a szittyĂĄk ĂŠs az avarok között. MűvĂŠszetĂŠnek ĂŠs tudomĂĄnyĂĄnak lĂŠnyege: a halott tĂĄrgyakba ĂŠletet lehelt, megmagyarĂĄzta funkciĂłjukat, s azt, hogy mi miĂŠrt van. SzĂĄmomra akkor LĂĄszlĂł Gyula előadĂĄsai alapjĂĄn egy ĂŠrdekes logikai jĂĄtĂŠknak tűnt a rĂŠgĂŠszet: ki kell talĂĄlni, melyik tĂĄrgy miĂŠrt került a sĂ­rba. KĂŠrtem a tanulmĂĄnyi osztĂĄlytĂłl az ĂĄthelyezĂŠsemet a rĂŠgĂŠsz szakra, ami akkoriban nagyon nehezen ment. VĂŠgül megkaptam az engedĂŠlyt, ĂŠs bĂĄr 59 kilĂłra fogytam - ma 95 vagyok -, a szüksĂŠges vizsgĂĄkat sikerült időre letennem. A magyar szakot leadtam, ĂĄltalĂĄnos rĂŠgĂŠsz, azon belül ősrĂŠgĂŠsz hallgatĂł lettem, mivel LĂĄszlĂł Gyula vilĂĄgos ĂŠs vitathatatlannak tűnő előadĂĄsai alapjĂĄn Ăşgy hittem, a nĂŠpvĂĄndorlĂĄs korĂĄval kapcsolatban mĂĄr minden kĂŠrdĂŠs megoldĂłdott.

- Hogyan került 1956 nyarĂĄn a szegedi mĂşzeumhoz?

- Először Miskolcra irĂĄnyĂ­tottak rĂŠgĂŠsz gyakornoknak, majd 1956. jĂşlius 16-ĂĄn "ideiglenesen" ĂĄthelyeztek a szegedi MĂłra Ferenc MĂşzeumba. FelesĂŠgemmel - aki könyvtĂĄrosi ĂĄllĂĄst kapott - együtt jöttünk Szegedre. Az 1956-os forradalom idejĂŠn sok rĂŠgĂŠsz disszidĂĄlt. Mi is elindultunk a felesĂŠgemmel, ĂĄm Ăştközben betĂŠrtünk a szüleinkhez, akik zokogva hallgattĂĄk tervünket, ezĂŠrt inkĂĄbb visszajöttünk. Pedig romantikus kalandvĂĄgy ĂŠlt bennünk; a folyĂłiratokbĂłl lĂĄttuk, hogy Nyugaton milyen nagy lehetősĂŠgek vannak a szakmĂĄban. MaradĂĄsunkban az is közrejĂĄtszott, hogy megszerettük Szegedet. Itt rendkĂ­vül jĂłszĂ­vűek az emberek. Amikor ide kerültünk a felesĂŠgemmel, alig volt pĂĄr forintunk, mert nem szĂĄmĂ­tottunk arra, hogy csak az első hĂłnap utĂĄn kapjuk meg a fizetĂŠsünket. Mindenen spĂłrolnunk kellett. EmlĂŠkszem, amikor bementem a KĂĄrĂĄsz-hĂĄzban működő közĂŠrtbe, ĂŠs kĂŠrtem tĂ­z deka sĂłt, az eladĂł nagy csodĂĄlkozĂł szemmel nĂŠzett rĂĄm, majd felhasĂ­tott egy zacskĂłt, kivett belőle tĂ­z dekĂĄnyit, s azt mondta, vigyem csak. Meglepődtem, hogy nem kellett fizetnem. Azt hihette, csĂłrĂł egyetemista vagyok. Ilyesmi Pesten elkĂŠpzelhetetlen lett volna. BarĂĄtsĂĄgos, patriarchĂĄlis vilĂĄg volt akkoriban Szegeden. Egyedül a vĂĄros lassĂşsĂĄga zavart. "Majd möglĂĄssuk" - ezt mondtĂĄk leggyakrabban.

- A szegedi szakmai sikerek utĂĄn sohasem akart Budapestre kerülni?

- A Nemzeti MĂşzeum a mi szemünkben - mint az Olymposz a görögöknek - egy nagy szent hely volt. Azt hittük, hogy aki oda bekerült, az mĂĄr eleve borzasztĂłan nagy tudĂĄsĂş szakember lehet. KĂŠsőbb jöttem rĂĄ, hogy a szĂŠk nem biztos, hogy ĂŠrtelmet, embersĂŠget is adott... 1958-tĂłl a hatvanas ĂŠvek vĂŠgĂŠig minden hĂłnapban talĂĄlkozĂłkat tartottunk barĂĄtaimmal Budapesten, a Veress PĂĄlnĂŠ utcai BajtĂĄrs vendĂŠglőben. KortĂĄrsaimmal - akik közül sokan neves szakemberek, akadĂŠmikusok lettek - megvitattuk a vilĂĄg dolgait. Ott döbbentem rĂĄ, hogy sok budapesti kollĂŠgĂĄnak szerencsĂŠs esetben is ĂŠvente legfeljebb egy ĂĄsatĂĄs adatik meg. MĂĄr egy helyszĂ­ni szemlĂŠtől is boldogok voltak, mert legalĂĄbb kitehettĂŠk a lĂĄbukat a Nemzeti MĂşzeumbĂłl. NĂĄlunk pedig - miutĂĄn 1963-ban lĂŠtrejött a megyei mĂşzeumi szervezet - szinte korlĂĄtlan lehetősĂŠgek adĂłdtak. 19 kis "grĂłfsĂĄg" alakult, ahol vidĂŠki pĂĄlyatĂĄrsaim szinte mindannyian nagy dolgokat alkothattak. PĂŠldĂĄul a csodĂĄlatos somogyvĂĄri romĂĄn kori apĂĄtsĂĄg, a balĂĄcai rĂłmai kori villa vagy a szabolcsi földvĂĄr feltĂĄrĂĄsĂĄt nem lehetett volna a megyĂŠk tĂĄmogatĂĄsa nĂŠlkül megcsinĂĄlni. A Nemzeti MĂşzeum ĂŠs a minisztĂŠrium nem tudott hozzĂĄ pĂŠnzt adni. A megyei tanĂĄcsok ügyesen "rĂłkĂĄskodtak": olyan feladatra kĂŠrtek tĂĄmogatĂĄst, ami nem lĂŠtezett, s a kapott pĂŠnzt mĂĄsra tudtĂĄk fordĂ­tani. Ópusztaszerből semmi sem lett volna a CsongrĂĄd Megyei TanĂĄcs VĂŠgrehajtĂł BizottsĂĄga nĂŠlkül. Mindezek fĂŠnyĂŠben ĂŠrthető, hogy irigysĂŠgünk hamar elpĂĄrolgott a fővĂĄrosi kollĂŠgĂĄkkal szemben. Az egyetemekkel szemben is, hiszen azok is a megyei mĂşzeumokhoz jĂĄrtak tarhĂĄlni, azaz ĂĄsatĂĄsi lehetősĂŠgekĂŠrt könyörögni oktatĂłik szĂĄmĂĄra.

- Fiatalon, mĂĄr 1965-től bekapcsolĂłdott a JĂłzsef Attila TudomĂĄnyegyetemen folyĂł rĂŠgĂŠszkĂŠpzĂŠsbe, előbb mint ĂłraadĂł, majd kĂŠsőbb mint az önĂĄllĂł rĂŠgĂŠszeti tanszĂŠk vezetője. Mit gondol, a szegedi rĂŠgĂŠszkĂŠpzĂŠs tud konkurĂĄlni a budapestivel?

- Amikor a hetvenes ĂŠvek közepĂŠtől volt hallgatĂłink az orszĂĄg különböző mĂşzeumaiban dolgozni kezdtek, elhangzott egy orszĂĄgos rĂŠgĂŠszeti bizottsĂĄgi ülĂŠsen, hogy a Szegeden vĂŠgzett rĂŠgĂŠszek jĂłk, megbĂ­zhatĂł tudĂĄssal rendelkeznek, ugyanakkor nem "tudĂłstojĂĄskĂŠnt" jönnek ki az egyetemről. NĂĄlunk mindig "rideg rĂŠgĂŠsztartĂĄs" folyt, mindenki megkapta a lehetősĂŠget arra, hogy a terepmunkĂĄbĂłl tudomĂĄnyos eredmĂŠnyeket szűrjön le. Mindenkinek kötelező volt terepmunkĂĄbĂłl csinĂĄlni a szakdolgozatĂĄt. MegkaptĂĄk azt az ĂĄltalĂĄnos elmĂŠleti alapkĂŠpzĂŠst, amire egy alföldön dolgozĂł rĂŠgĂŠsznek szüksĂŠge van; ugyanakkor olyan terepgyakorlatot kaptak, amire Budapesten nem volt lehetősĂŠg.

- Több mint negyedszĂĄzadon ĂĄt volt a MĂłra Ferenc MĂşzeum igazgatĂłja, ĂĄsatĂĄsokat vezetett, oktatott, tudomĂĄnyos publikĂĄciĂłkat kĂŠszĂ­tett. Melyik volt ezek közül a legfontosabb?

- A hatvanas ĂŠvek vĂŠge ĂŠs a hetvenes ĂŠvek eleje tudomĂĄnyos szempontbĂłl nagyon termĂŠkeny időszak volt szĂĄmomra. Amikor mĂşzeumigazgatĂł lettem, egyre nőttek az adminisztratĂ­v, menedzseri feladataim, s ezzel pĂĄrhuzamosan visszaesett a tudomĂĄnyos tevĂŠkenysĂŠgem. A sors is közrejĂĄtszott ebben: magĂĄnĂŠleti problĂŠmĂĄk, vĂĄlĂĄs. Következő meghatĂĄrozĂł korszakom a pusztaszeri ĂĄsatĂĄssal ĂŠs az emlĂŠkparkkal összefüggő munkĂĄk megszervezĂŠse volt. Ma mĂĄr ezeket tanĂ­tvĂĄnyaim viszik tovĂĄbb. Az utĂłbbi ĂŠvek Ăşjra fellendülĂŠst hoztak a tudomĂĄnyos munka szempontjĂĄbĂłl, a sok tapasztalatot, megfigyelĂŠst most tudom összegezni.

- Egyik megĂĄlmodĂłjakĂŠnt mennyire elĂŠgedett ma az Ópusztaszeri Nemzeti TörtĂŠneti EmlĂŠkpark működĂŠsĂŠvel, fejlődĂŠsĂŠvel?

- Az emlĂŠkparkot üzemeltető közhasznĂş tĂĄrsasĂĄg megĂŠrtette, hogy nemcsak a Feszty-körkĂŠpre kell figyelni, hanem az emlĂŠkpark egĂŠszĂŠre. Ezt jelezte pĂŠldĂĄul tavaly nyĂĄron a HunniĂĄlis megrendezĂŠse, amelynek programjĂĄban a tudomĂĄnyos ülĂŠsszaktĂłl a lovasbemutatĂłn keresztül a rockoratĂłriumig sok minden helyet kapott. A HunniĂĄlis hagyomĂĄnnyĂĄ vĂĄlhat, idĂŠn is megrendeztĂŠk. Azt hiszem, kell mĂŠg nĂŠhĂĄny ĂŠv, amĂ­g az emberek megĂŠrtik, mit jelent az, hogy Ópusztaszer egy nagy nemzeti zarĂĄndokhely. Az emlĂŠkpark területĂŠn folytatĂłdik az ĂĄsatĂĄs, a tervek között szerepel egy kĂĄpolna, egy lĂłvĂĄltĂł fogadĂł felĂŠpĂ­tĂŠse is. SzeretnĂŠm, ha lĂŠtrejöhetne az a kiĂĄllĂ­tĂĄs is, ami a szĂ­vem csücske: a Magyar Szellemi Pantheon, amely azoknak a magyar feltalĂĄlĂłknak ĂĄllĂ­t majd emlĂŠket, akik a technika területĂŠn valamilyen kimagaslĂł dologgal jĂĄrultak hozzĂĄ az emberisĂŠg fejlődĂŠsĂŠhez. KandĂł KĂĄlmĂĄn, Irinyi JĂĄnos, Jedlik Ányos, GĂĄbor DĂŠnes, KĂĄrmĂĄn TĂłdor olyan dolgokat, eszközöket adtak az emberisĂŠgnek, amelyeket a mindennapokban hasznĂĄlunk. A rotunda harmadik szintjĂŠn 19 jelenetből ĂĄll majd ez az ĂĄllandĂł kiĂĄllĂ­tĂĄs. Ezek a feltalĂĄlĂłk, tudĂłsok megĂŠrdemlik, hogy az emlĂŠküket megőrizzük. Nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek nagy rĂŠsze sem tudja, hogy a kontaklencsĂŠt, a televĂ­ziĂłt, a torpedĂłt, a helikoptert ĂŠs a golyĂłstollat is magyar ember talĂĄlta fel. A kiĂĄllĂ­tĂĄs a beszĂŠlő gĂŠpet megalkotĂł Kempelen Farkas jelenetĂŠvel kezdődne, aki bemutatja a sakkozĂłgĂŠpĂŠt MĂĄria TerĂŠziĂĄnak ĂŠs udvarhölgyĂŠnek.

- NĂŠhĂĄny ĂŠvvel ezelőtt többen nemzeti DisneylandkĂŠnt emlegettĂŠk Ópusztaszert; mĂĄra mintha szelĂ­dült volna a rĂłla folyĂł vita...

- Úgy vĂŠlem, a lĂĄtogatĂłk egyĂŠrtelműen voksoltak. Az emberek - sokszor hosszĂş, fĂĄrasztĂł utazĂĄs utĂĄn - ĂĄmulva jönnek ki a Feszty-körkĂŠp bemutatĂłtermĂŠből. ÖrömhĂ­r, hogy a park közvetlen környĂŠke is mĂŠltĂł lesz egy nemzeti zarĂĄndokhelyhez, mert a KörnyezetvĂŠdelmi Hivatal ĂŠs az ErdőrendezősĂŠg földterületeket vĂĄsĂĄrolt a környĂŠkĂŠn, amelyeket erdősĂ­teni kĂ­vĂĄn. RemĂŠlem, tĂ­z ĂŠv mĂşlva gyönyörű erdősĂŠg veszi majd körül az emlĂŠkparkot, amely lassan tovĂĄbbfejlődik, ĂŠs valĂłban egy olyan hely lesz, ahovĂĄ ĂŠletĂŠben egyszer minden magyarnak ĂŠrdemes ellĂĄtogatnia. Nagyon szeretnĂŠm, ha vĂŠgre hivatalosan is nemzeti emlĂŠkhellyĂŠ nyilvĂĄnĂ­tanĂĄk. MegĂŠrdemelnĂŠ! Igaza volt Erdei Ferencnek, aki arra hĂ­vta fel a figyelmet: szinte mindenütt vesztettünk, de ez az a hely, ahol kĂŠtszer is győztünk. Erre ĂŠrdemes emlĂŠkeznünk!

- Ugyan 1997. oktĂłber 1-jĂŠn nyugĂĄllomĂĄnyba vonult, mĂŠgsem szakadt el a vĂĄrostĂłl ĂŠs a tudomĂĄnyos munkĂĄtĂłl...

- Szegedi maradtam, de hĂĄromlaki ĂŠletet folytatok: a nyĂĄr nagy rĂŠszĂŠt FonyĂłdon töltöm horgĂĄszattal, kertĂŠszkedĂŠssel, utazgatĂĄssal. Ősztől tavaszig Budapesten ĂŠlek, közben a szegedi egyetemen is oktatok. MindhĂĄrom tĂĄmaszpontomon sokat Ă­rok. Ha akad olyan ĂĄsatĂĄs, ahovĂĄ meghĂ­vnak, amennyire egĂŠszsĂŠgem, fizikai ĂŠs szellemi erőm engedi, boldogan közreműködök.

HollĂłsi Zsolt