"Néha olyan érzésünk volt, hogy nem is a Földgolyón lépdelünk."

Izlandi Felföld 2000

Az interjú Real Audioban

Öt szegedi egyetemista úgy döntött másfél évvel ezelőtt, hogy ők megnézik Izlandot. De nem egy kis kellemes kirándulás keretében, hanem gyalog, hátizsákkal a hátukon. A Magyar Földrajzi Társaság és a Szegedi Tudományegyetem pedig kutatóexpedícióvá nevezte ki a túrát.

Az „Izlandi Felföld 2000” elnevezést kapott gyalogos kutatóexpedíció 50 napig tartott. A fiatalok 750 km – t tettek meg kelet – nyugati irányban, és közben olyan területekre, tájakra jutottak el, amit addig emberi szem nem látott.

Erről a kalandról mesélt Folberth Péter, a Szegedi Tudományegyetem V. éves geográfus szakos hallgatója a Webrádiónak.

F. P.: - Izland számunkra egy nagy betűs fogalom, főleg egy földrajzos számára. A csupa legek országa, hatalmas nagy kiterjedt belföldi jégtakarók. Az egész sziget tulajdonképpen a harmadidőszakban keletkezett, egy mai napig tartó vulkanizmus eredménye. Teljes egészében vulkanikus kőzetek építik fel. Most is sok működő vulkán van a szigeten, amit még igen élénk utóvulkanizmus övez. Hihetetlenül változatos, a Földön szinte egyedülálló tájak, formakincsek, vidékek vannak Izlandon, amit talán le sem lehet írni. A legjobb, ha az ember elmegy és megnézi.

F. P.: - Itt inkább nem a fizikai erőnlét, hanem a kitartás és az állóképesség volt sokkal fontosabb. A hátizsákjaink 25 - 30 kilósak voltak.

F. P.: - Saját súlyomnak úgy a felét. Az az igazság, hogy tíz kilót azért fogytam az úton. Szerintem mindannyian úgy 8 - 10 kilót leadtunk.

F. P.: - Hihetetlen kalandokban, látványokban volt részünk. Szerintem a Földön talán még egyetlen embernek sem volt olyan élményben része, mint nekünk. Sőt, ezt biztosan állíthatom, hisz az izlandiak maguk mondták, hogy olyan területeken kellett átvergődnünk, átkelnünk, ahol még ember nem járt. Maguk az izlandi emberek is járhatatlan területeknek vélték ezeket a jégperemi részeket. Sebes folyókon lehetetlennek vélték, hogy átkeljünk, vagy el sem tudták képzelni, hogy a jégmezőkön hogyan tudunk átkelni.

F. P.: - Ennek megvolt a technikája, viszont előképzettségünk nem volt hozzá. Ott szereztük a tapasztalatokat. De vittünk egy katonai vegyvédelmi ruházatot, ami abból állt, hogy mivel ez egy gumi ruházat, bakancsostul bele lehetett bújni, majd a vállra felkötni. Ezzel tulajdonképpen mellig vízhatlanítottuk magunkat. Összekapaszkodtunk, és a legelső ember mindig bottal tapogatta a folyót. Néhol eléggé neccesen, de sikerült átérnünk. Valamikor vissza kellett fordulnunk, sőt volt egy olyan eset, hogy egy jégből kilépő sebes folyó állta el az utunkat, és tudtuk, hogy ha ezen át tudnánk kelni - éppen kerestünk egy olyan területet, ahol szétágazott a folyó - akkor a kempingig nyerünk egy napot. Akkor már olyan helyzetben voltunk, hogy öt napja gyalogoltunk kétnapi kajával. Pont a Vatnajökutl jégmezejének szakaszán elméreteztük az élelmiszert, és kevesebb élelmiszerünk volt. Azért próbálkoztunk a folyón való átkeléssel, hogy ezzel egy napot nyerjünk. De egy nagyon hajszálon múlt, hogy a folyó nem sodort el minket, mert egy mázsás jégtábla célzott meg minket.

F. P.: - Talán az, hogy Izlandon az ember teljesen át tudja érezni a magány és a lakatlanság érzését. Tulajdonképpen abszolút csak magunkra voltunk utalva. Ez egy furcsa sajátos érzés, ezt nem lehet elmondani, érezni kell. Ha az ember elmegy Izlandra, akkor egy idő és tér utazáson is részt vehet, mert talán fogalmat alkothatunk arról, hogy Közép - Európában és a Kárpát medencében is még a jégkorszakban, az eljegesedések idején milyen lehetett a vidék. Vannak még Izlandnak olyan területei is, hogy ha az embernek sikerül oda eljutnia, akkor egész olcsón megúszhat egy Hold vagy egy Mars utazást is. Néha olyan érzésünk volt, hogy nem is a Földgolyón lépdelünk.

F. P. : - Izlandon elég nehéz találni egyhangú és unalmas területet. Mi is szinte minden percét élveztük az utazásunknak. Még az utolsó nap is láttunk olyan természeti jelenségeket, amitől teljesen el voltunk kápráztatva. Izlandon rengeteg zuhatag van, ezek minden mennyiségben és formában megtalálhatók. Maga az utóvulkanizmus is nagyon erős, ez alatt értem a kigőzölgéseket, az iszapvulkánokat, fortyogókat, amelyek mindenféle formákban és látványos, változatos színekben, ásványos kikristályosodásokban vannak jelen. Lehet, hogy egy európai ember el sem tudja képzelni, ezek milyen látványos dolgok lehetnek. Láttunk gleccsereket, jégbarlangokat, tundrákat, gejzíreket, sivatagokat, megmásztuk Európa legmagasabb pajzsvulkánját, a Trötladingját, és magába a kráterébe is benézni egy hatalmas nagy élmény volt. Láttuk például az Atlanti óceán partját, ami hihetetlen élmény volt. Természetesen a magyar virtus bejátszott itt is, ki kellett próbálni, hogy hogyan bírjuk a vizet. Így fürödtünk is benne az ottani turisták nagy látványosságára. Talán ilyet még az izlandiak sem művelnek.

F. P.: - Először is megdobogtatja a szívemet. De az a helyzet, hogy nekem nem kell azt mondani, hogy Izland, mert egyfolytában ez jár az agyamban és a lelkemben. Bennem olyan mély nyomott hagyott ez a kirándulás, ez a túra Izlandon, hogy azt hiszem ezt egy egész életre nem, fogom elfelejteni.

Árvai Mara

Fényképek: Folbert Péter
Scan: -DéBéGé-

2000. november 29.