MĂĄr csak azĂŠrt is kĂŠrdezem, hiszen hĂĄnyunknak hiĂĄnyzott a kĂŠpernyőről folyvĂĄst Bruce Willis? Igen, a sztĂĄr, aki az ilyen helyzeteket megoldja helyettünk. HĂĄnyszor lĂĄthattuk korĂĄbban annyiszor, amint ĂŠg ĂŠs füstöl a Pentagon? HĂĄnyszor robbantottĂĄk föl a csepűrĂĄgĂłk kedvünkĂŠrt New York felhőkarcolĂłit? Tiltakozott valaki? OrdĂ­tottunk, hogy ne csinĂĄld, ez nem jĂĄtĂŠk, szĂłrakozzĂĄl mĂĄssal? Ugyan, hallgattunk ĂŠs vihogtunk, mint akit jĂł felĂŠn csiklandanak. A vilĂĄgot fĂŠlteni? Csak röhögtünk. És mennyien tettĂŠk, Uram!

HĂĄt most majd fĂŠlnek. MĂĄr is fĂŠlnek. És behĂşzĂłdnak a sarokba, ha tehetik. MĂŠg az elnök sem csillogott, pedig mekkora alkalom az ilyen! VĂŠgiglĂĄtogatni akiket lehet, kezelni a lĂĄnglovag-okkal, bĂ­ztatĂĄst adni a tĂşlĂŠlőknek, mekkora show… Most zavart csönd. Bush keveset mutatkozik ĂŠs fura tekintettel mondja a szöveget. RĂĄadĂĄsul lĂĄttuk, lĂĄthattuk az arcĂĄt, amikor megtudta a HĂ­rt. Úgy fogadta, mint akĂĄrki halandĂł közülünk: ĂŠrtetlenül. Pedig ő nem tőlünk valĂł.

Igaz, mi itt ĂŠlünk, ahol mĂĄr bombĂĄztak, lőttek, robbantottak, szablyĂĄval ĂŠs tankkal jöttek a fölszabadĂ­tĂłk. Éppen időszerű örök barĂĄtaink pedig jöttek-mentek, minkĂŠnt az ĂŠvszakok. Csak most ez ĂŠppen nem velünk törtĂŠnt. FölrobbanthattĂĄk volna a mi főĂŠpületeinket is, de arra ugyan ki figyelt volna oda? Mit szĂĄmĂ­t BelgrĂĄd, Bukarest vagy ĂŠppen Budapest… PerifĂŠria. TĂĄvol mindentől, ami szĂĄmĂ­t. EzĂŠrt most ott törtĂŠnt mindez, ahovĂĄ valĂłban figyel a vilĂĄg. Ha JeruzsĂĄlemben robbantanak, az is csak tĂĄvoli csoda, bĂĄmĂŠszkodni valĂł rĂŠgisĂŠg. Amerika, ezĂŠrt Amerika került a cĂŠlkeresztre. Mint a filmeken. Irgalmas lĂŠgy, Uram.

Mert most sokan fĂŠlnek. Sokan-sokan zĂĄrkĂłznak a palotĂĄk mĂŠlyĂŠre. SzĂ­vükből kizĂĄrnak mindenkit, aki MĂĄs. Mindenkit, aki miatt gyanĂşba keverhetnek. Mindenkit, aki nem Ăşgy veszi a levegőt ĂŠs mĂĄskĂŠnt hiszi az ĂŠgben lakĂłt… Mindenkit, akivel hĂ­rbe hozhatnĂĄk. Mert megint egyszer olyan idők jĂĄrnak, hogy a gazdagnak jobb kĂ­vül maradni. TĂşlĂŠlni.

Amerika egy rĂŠsze, (ĂŠs ĂŠppen New York!) olyan lett, mint Bosznia. SzĂŠgyen? A fĂŠnyes fogadĂĄsok, a Partyk! A luxus limuzinok, az ĂŠdes döntĂŠsek alattvalĂłkrĂłl! KĂŠt falat homĂĄr között…

Adunk segélyt vagy sem, bevonulunk vagy sem… Most mindez oda? Ugyan!

És ha odaütnek? Kő kövön nem marad! VisszabombĂĄzunk titeket a kőkorszakba! VietnĂĄmot fenyegettĂŠk Ă­gy a tĂĄbornokok. De a benzin kell !!! Ahhoz pedig olaj kell. Kabulban nincs olaj, csak kő, meg por… Az erőszak, erőszakot szül. És őrülteket. Megint.

De ha nem tesznek semmit, a PusztĂ­tĂĄs dĂŠmonai erősödnek! Szabad marad a pĂĄlya, jöhetnek mĂĄsok is. Torony is van elĂŠg!

Mit tehetnek? És hol az ellensĂŠg? A vesztes (szegĂŠny) emberisĂŠg mĂĄr most is lĂĄtszik, de hol vannak a győztesek? A romok alatt.

(trĂĄser)
2001. szeptember 14.