(MTI) - Fotókkal illusztrált nekrológgal búcsúztatta vasárnap a The New York Times Jacsó Miklóst.
A rangos amerikai napilap méltatása szerint a 92 évesen elhunyt rendezõ "nemzete történetének epizódjait arra használta fel, hogy a kritikusok által magasztalt példabeszédeket készítsen a háborúról és az elnyomásról". A szerzõ, Bruce Weber felidézte, hogy Jancsó több mint 50 éven át volt filmkészítõ, s karrierjének korai szakaszában tett szert nemzetközi elismertségre filmjeinek különleges stílusával és tartalmával.
"A hosszú felvételeirõl és a bonyolult kameramozgatásáról vált ismertté, amelyek gyönyörû, de hûvös és távolságtartó vizuális hatásokat eredményeztek, ezek az erõszakos vagy megalázó elnyomásról szóló jeleneteket különösen dermesztõvé tették" - szól a nekrológ.
A cikk kitért arra, hogy az 1965-ben elkészült Szegénylegényekben sokan a Szovjetunió elleni 1956-os magyar felkelés kommentárját látták, ugyanakkor idézte Jancsó egy 2003-ban a Kinoeye-nak adott interjúját, amelyben a rendezõ cáfolta, hogy a film témája '56 lett volna.
"Ez a film arról a tényrõl szól, hogy vannak emberek, aki szabadok akarnak lenni és vannak olyan emberek, akik ezeket elnyomják. Az elnyomók mindig ugyanazokat a módszereket alkalmazzák. Az olyan helyeken, ahol nincs szabadság - Törökországban, Iránban, Kínában - ez egy nagyon egyszerû egyenlet" - mondta.
A nekrológ megemlíti egyebek között, miszerint Jancsó a Még kér a nép címû, mindössze 27 snittbõl álló filmjében, amellyel Cannesban 1972-ben elnyerte a legjobb rendezõnek járó díjat, "buja szépséggel, szinte érzéki balettként" mutatja be a 19. századi parasztfelkelést. Rámutatott, hogy a rendezõ filmjeiben sohasem szégyellte bemutatni a nõi meztelenséget. (A cikket a rendezõ portréja mellett a Még kér a nép egyik jelenete illusztrálja.)
Az hatalmas életmûbõl a lap a Csillagosok, katonák (1967) címû filmrõl tett még említetést és idézte saját kritikusát, Roger Greenspunt, aki szerint Jancsó a filmjeit nem annyira rendezte, mint koreografálta. A The New York Times megemlékezetett arról is, hogy az elhunyt alkotó dokumentaristából vált játékfim-rendezõvé.
Citálta Jancsót, miszerint "nagyon-nagyon könnyû" volt átállni a dokumentumfilmes mûfajról a fikcióra.
"Minden filmhíradó, amit készítettünk, amúgy is fikció volt. Ezek hazugok voltak és én tudtam, hogy hazudtak. De a játékfilmek stílusában készültek, ahol mindent színre kellett vinni és meg kellett rendezni. Az ember szíve szakadt meg, hogy ezt így kellett csinálni, mert nagyon hazug volt" - mondta a New York-i újság szerint Jancsó.
A cikk említetést tett arról is, hogy Jancsó Miklós Cannes-ban 1979-ben, Velencében 1990-ben a Budapest Filmfesztiválon pedig 1994-ben életmûdíjat kapott. A lap a gyászolók között megemlítette a rendezõ harmadik felségét, Csákány Zsuzsát, valamint négy gyermekét.
,
Hírközpont
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!