(MTI) - A bírói szerep újragondolásának és egy modellváltásnak a lehetõségét vetette fel a Kúria elnökhelyettese és a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke a napokban egy magyar és amerikai büntetõjogászok részvételével tartott szakmai tanácskozáson, Budapesten. A büntetõeljárás reformjának lehetséges útjairól szóló rendezvény felkért elõadója Kónya István és Bánáti János volt.
Kónya István, a Kúria elnökhelyettese az MTI érdeklõdésére elmondta: álláspontja szerint a büntetõperek hatékonysága érdekében a bírói szerep újragondolása lehet szükséges.
Miközben az Egyesült Államokban heteken belül bíróság elé kerül egy moziban lövöldözõ többszörös gyilkos, Magyarországon évekig húzódhatnak a sokkal egyszerûbb megítélésû és kisebb súlyú ügyek is. De nem kell ilyen messzire menni, hiszen Norvégiában a tömeggyilkos Breivik ügye egy év alatt jogerõsen lezárult - mondta a több évtizedes büntetõbírói gyakorlattal rendelkezõ szakember, aki szerint valami "hibádzik" a magyar büntetõeljárással, és ezért nemcsak szabad, de indokolt is körbenézni, hogy a nálunk eredményesebb országokban azt hogy csinálják.
Kónya István kifejtette: a jelenlegi szabályozás olykor ellentmond a büntetõperben a bírótól elvárható független, az ügyre felülrõl rátekintõ, semleges attitûdnek. Ezen változtatni kellene oly módon, hogy valóban a vád és védelem feladata és felelõsége legyen a terhelõ, illetve mentõ bizonyítékok összegyûjtése.
Hozzátette, hogy ehhez nem csupán a bizonyítás, de a hatályon kívül helyezés szabályait is indokolt megváltoztatni. Ugyanis jelenleg az elsõfokú bírák nemcsak az évtizedes megszokásokat követve tartják kézben a perbeli bizonyítást, hanem azért is, mert ha egy ügy nincs lehetõség szerint a legteljesebben körüljárva, akkor a felsõbb bíróságok a hatályos szabályozás alapján megalapozatlanság miatt megsemmisítik a döntést és új eljárásra utasítják az elsõfokú bíróságot. Ez pedig a legsúlyosabb szakmai kritika, ami egy bírót érhet, hivatali megítélését is kedvezõtlenül befolyásolhatja.
Miközben a hatályos büntetõeljárási törvény alapvetõ rendelkezései félreérthetetlenül rögzítik, hogy "a büntetõeljárásban a vád, a védelem és az ítélkezés egymástól elkülönül", továbbá, hogy "a vád bizonyítása a vádlót terheli", s "a bíróság feladata az igazszolgáltatás", addig a törvény bizonyítási és felülbírálati szabályai a felderítetlenségért való felelõsséget és következményeit a bíróra hárítják - mondta a szakember.
Úgy véli, a jelenlegi büntetõeljárási törvény további "kozmetikázása" helyett annak koncepcionális megújítása lehet célravezetõ, ezért az elnökhelyettes támogatja az Országos Bírósági Hivatal elnökének e tárgyban kifejtett erõfeszítéseit, és örömmel merít minden olyan külföldi példából, amely forrása lehet egy bíróbarát, a társadalom elvárásait és a szakma követelményeit hatékonyabban szolgáló, korszerû perrend megalkotásának. Ehhez komoly segítséget nyújthat a Kúria büntetõ kollégiumában mûködõ joggyakorlat-elemzõ csoport, amely a hatályon kívül helyezéseket vizsgálja.
Kónya István hozzátette, hogy jövõre létrejöhet a büntetõeljárás megújítását segítõ joggyakorlat-elemzõ csoport.
Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke az MTI érdeklõdésére leszögezte: modellváltásra van szükség a magyar büntetõeljárásban, mert a jelenlegi senkinek se jó.
Kifejtette: a bíráknak a bizonyításban rendkívül aktívan kell részt venniük, ami olykor kétségessé teheti a bírói pozíciótól elválaszthatatlan pártatlanságot. Ugyanakkor az eljárás alá vont személyeknek nem egyszer azzal kell szembesülniük, hogy a más jogállamokban az õ érdekeiket szolgáló jogintézmények kifejezetten "visszafelé sülnek el". Példa erre a tárgyaláshoz való jog, amelynek eredeti értelme az, hogy aki vitatja az ellene emelt vádat, az bíró elõtt egy bonyolult, költséges eljárásban kísérelhesse meg bizonyítani ártatlanságát. Ez azonban a magyar eljárásban gyakorlatilag kötelezettség, holott a vádlottak jelentõs részének nem ez az érdeke, hanem hogy minél gyorsabban és fájdalommentesebben legyenek túl az ügyön.
Hozzátette, ebbõl a szempontból is tanulságos, hogy az Egyesült Államokban a büntetõügyeknek kevesebb mint 10 százaléka kerül esküdtszéki tárgyalásra, a veszélyes bûnözõk súlyos cselekményei. Ám az ügyek tíz- és százezreiben olyan közlekedési vagy kisebb súlyú, vagyon elleni bûncselekményt, okirat-hamisítást kell érdemének megfelelõen elintézni, amelyet sem súlya, sem bonyolultsága miatt nem indokolt bírósági útra terelni, ha a vád és a védelem képviselõi meg tudnak egyezni az ügy mindkét fél számára elfogadható lezárásában, amit egyébként bírónak kell jóváhagynia. Ez az érdeke az "ügyekben fuldokló" bíróságnak, a botlásától minél hamarabb szabadulni igyekvõ, nem kifejezetten bûnözõ típusú elkövetõnek és nem utolsósorban az adófizetõknek - mondta a szakember.
Bánáti János ugyanakkor kiemelte, hogy miközben a jelenlegi magyar rendszer nyilvánvalóan tarthatatlan, nem szabad átesni a ló túloldalára. Bármilyen imponálóak a tengerentúli minták, azok teljesen más hagyományokon, jogrendszeren és társadalmi környezeten alapulnak, korántsem biztos, hogy a magyar társadalom könnyen elfogadná azokat, mechanikus átültetésük kockázatos. A magyar büntetõeljárási rendszer azonban alapos átgondolásra szorul. A munkát nem szabad elkapkodni, de minél elõbb meg kell kezdeni - mutatott rá a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke.
A büntetõeljárás reformjáról szóló magyar-amerikai tanácskozást a Fair Alapítvány szervezte, amelynek vezetõje, a korábban amerikai bírósági tapasztalatokat is szerzett, jelenleg a Pesti Központi Kerületi Bíróságon ítélkezõ Rózsa Mária az MTI-nek azt hangsúlyozta: a szemléletváltás soha nem könnyû, de szükségessége a szakma számára egyre inkább nyilvánvaló.
,
Hírek
Hozz�sz�l�sok Kedves Olvas�! Jelentkezzen be �s akkor hozz�sz�lhat a t�m�hoz!