F. R.: Igen, ez a feltétel aztán sok vitát generált, hiszen többen azt gondolták, hogy ezt úgy kell érteni, mintha egy egykori képeslap alapján visszaállítanánk a tér régi formáját. Ezt azonban úgy kell értelmezni, hogy a tér egykori szellemiségét kell sorvezetőnek használni, és a modern kor kihívásai közé kell beágyazni. Ez azt jelenti, hogy olyan korabeli építészek, mint például Rerrich Béla szerették szintben is megbontani a tereket, ahogy a róla elnevezett téren is látható. Ezért például azokat a zöld parcellákat, melyeket mi képzeltünk a Széchenyi térre, kissé megdöntöttük, egyúttal megemeltük, így szegélyük is lesz a mellettük elhaladó út mentén. A korabeli képeslapokon látható alacsony kerítés egy része a mai napig is látható a Tisza felöli oldalon, de ezt nem építjük teljesen vissza, hiszen a térnek már más a funkciója, mint hajdanán. Akkoriban a lovakat kötözték a kovácsoltvas kerítéshez, és ez az akadály tartotta az állatokat a téren kívül. Ma valószínűleg kerékpárokat kötnének ezekhez a díszes elemekhez, ami nem túl esztétikus, ráadásul rongálja is a kerítést.

F. R.: Természetesen, legalább 150 kerékpártámaszt helyezünk, ki, melyekhez hozzá lehet majd zárni a kétkerekűeket.

F. R.: Az eredeti kiírásban nem volt benne a Széchenyi tér alatti mélygarázs terve, de mi beterveztük, mert szerintünk ezzel komoly problémát oldanánk meg. A Kiss Ernő utca felől lehetne ráhajtani a levezető rámpára, így gyorsan eltűnne a felszínről minden jármű, és megszűnne az a zsúfoltság, ami ma jellemzi a környező utcákat.

F. R.: A mostani, szocreál stílusú szökőkutat elbontanánk a városháza elől, és a régi fotókon látható közvetlen kapcsolatot teremtenénk a fősétánnyal. A két medence keretet adna ennek, ráadásul az egyik aljára Szeged régi térképét is berajzoltuk, ami a sekély víz alatt jól látható lesz. A két emblematikus tulipánfa is megmarad, ezeknek különleges szerepük lesz az új sétány kialakításában.

F. R.: Megszüntetjük a hepehupákat, egy színtre hozzuk a közlekedési útvonalakat. A Kárász utca és Klauzál tér díszburkolatát folytatjuk a Széchenyi téren is, így kötve össze a belváros legfontosabb útvonalait a Dugonics tértől a Takaréktár utcáig. Terveink szerint a sétány végén, a Takaréktár és a Horváth Mihály utcák találkozásánál egy kis teret hoznánk létre, amely mellett el lehetne hajtani autóval, de jelentősen lassítaná a forgalmat.

F. R.: Ők is látják, hogy milyen nagy lehetőség ez a beruházás arra, hogy turisztikai, környezetvédelmi és közlekedési szempontból is minél többet kihozzunk a térből. Például új bódékat terveztünk a térre, melyek esztétikusabbak a ma használatos faházaknál. Egyébként látszik a városvezetés szándéka, mely szerint a nagy közösségi rendezvényeket inkább más terekre szeretnék helyezni, hogy a Széchenyi tér varázslatos atmoszféráját minél jobban megőrizzék. Fontos szempont az is, hogy

csökkentsük a belvárosi utcák zsúfoltságát, és az autós közlekedést minél távolabb tereljük a szűken vett központtól.

F. R.: Lényegében minden szükséges engedélyt megkaptunk a múlt év végén, azóta a döntéshozókon a sor, mikor indulhat a beruházás.

F. R.: Talán mindkettő, de én nem tudhatom, hiszen építész tervező vagyok. Az biztos, hogy az eredetileg számolt összegnek minimum a kétszeresére lenne most szükség, ami megközelíti a 10 milliárd forintot. Több egyeztetésen voltunk Budapesten, ahol a Miniszterelnökség munkatársaival tárgyaltunk. Mindenkinek nagyon tetszik az elképzelésünk, és szavakban támogatnak is bennünket. Az biztos, hogy komoly lezárásokra lehet számítani, ha elkezdődnek a munkálatok, de fogalmam sincs, hogy ez mikor várható.